541 ínséges nap után elővehetik a borotvát

Belgium világrekordot döntött a kabinet nélküli kormányzás terén, azonban 2009 júniusa óta először újra felelős államférfiak vezetik az országot.

Benoit Poelvoorde és pár száz honfitársa végre-valahára borotvát ragadhat és leborotválhatja arcszőrzetét. A színész, aki a Hupikék Törpikék mellett a belga nemzet másik nagy büszkesége, elhatározta, hogy amíg országa kormány nélkül árválkodik, sűrű szőrzet borítja majd az arcát. 541 nap után végre eljött a nagy nap.

Belgium mindig is a kompromisszumok országa volt. Na jó, az elmúlt jó két és fél év alatt minden igaz volt a belgákra, csak ez nem – magyarázza Fejérdy Gergely, a külügyi intézet frankofón területekért felelős szakértője. 2009 nyarán megismétlődött az, ami hat évvel korábban a választás küszöbén: felbomlott a kormánykoalíció, és ügyvezető kabinet vitte tovább az ország ügyeit. Legtöbben azt gondolnák, hogy egy ilyen esemény minden valamirevaló államot alapjaiban rázna meg, Belgium azonban más tészta.

A szó eredeti értelmében véve technokrata országról beszélünk – magyarázza Fejérdy Gergely. – Gondoljunk csak bele: két és fél éven keresztül nem volt konkrét politikai stratégiája Belgiumnak, miközben a gazdaság nem állt kényszerpályára, és sikeresen levezényeltek egy féléves EU-elnökséget. Az ország annak ellenére működött, hogy a pártharcok során a felek folyamatosan a széteséssel, a különválással fenyegetőztek. Az etnikai hovatartozás kérdését tekintve egyedül a brüsszeli régió igazán problémás, a többi esetben a szétválás nem volt reális alternatíva.

Gyülekeznek a viharfelhők

Másfél év telt el azóta, hogy az utolsó kormánykoalíció felbomlott, Belgium lakossága mégsem sínylette meg komolyabban a „válságot”, egészen addig, amíg be nem köszöntött a valódi krízis. Nem kérdéses, a hirtelen megegyezés a gazdaság fölött gyülekező sűrű viharfelhők hatására született meg. Belgium korábban nem szerepelt például a Sarkozy–Merkel-féle szűkebbre szabott euróövezeti tervek között, GDP-arányos államadóssága pedig alulról súrolja a száz százalékot. Nemrégiben pedig az egyik vezető hitelminősítő vonta meg a legjobbnak számító „AAA” besorolást az országtól.

Nem vitás, hogy a gazdasági válság hozzájárult a koalíció létrejöttéhez, a megállapodás azonban természetesen nem fog azonnal gyógyírt jelenteni minden problémára – fejtette ki a külügyi intézet kutatója. – A hat pártot ugyanis gyakorlatilag a rájuk és az országra nehezedő gazdasági nyomás tartja össze. Meg kell jegyezni, a minden eddiginél komolyabb német–francia nyomás nélkül nem biztos, hogy most kormányalakításról beszélhetnénk. A pártok között húzódó mély ellentéteket jól szemlélteti, hogy néhány nappal a kormány beiktatását követően a szélsőjobboldali flamand párt elnöke nyílt verbális támadást intézett Elio di Rupo miniszterelnök ellen. Én tehát még odatennék egy kérdőjelet a belga kormány mögé. Az ország most megkapta az utolsó esélyét.

Évtizedek óta nem történt ilyen

A kedden felesküdő kormánytagok megoszlása nagyjából lefedi a lakosság megoszlását. A legfontosabb tárcák flamand kézben vannak: a pénzügyeket, a gazdasági és a védelmi feladatokat az „északiak” látják el, míg a külügyi tárca élére nem meglepő módon vallon származású képviselő érkezett. – A külügyminiszteri poszt érdekes kérdés Belgiumban: ezt a hivatalt hagyományosan vallonok irányították, és ezúttal is tartották magukat a tradíciókhoz. Di Rupo részéről viszont komoly kompromisszumot jelentett, hogy a fontosabb tárcákat flamand miniszterekkel töltötte be. A flamandok alkotják a nagyobb etnikai csoportot Belgiumban, ezért is meglepő, hogy a 70-es évek óta először egy vallon irányítja majd az országot. Az etnikai problémák mögött egyébként ott feszül a flamand terület nagyobb gazdasági fejlettsége, a gazdasági tárca átadása tehát gesztusértékű volt. Arról ugyanakkor lehetne vitázni, hogy a jelen helyzetben ennek a hivatalnak az irányítása inkább nyűg vagy siker – gondolkozott hangosan Fejérdy Gergely.

Vállalja homoszexualitását

Ahogy a fentiekből kiderül, évtizedek óta nem került rá sor, hogy vallon származású kormányfő irányítsa az országot. A bevándorló családból származó szocialista Elio di Rupo miniszterelnökként is büszkén vállalja homoszexualitását, ami talán kevésbé meglepő egy olyan országban, ahol az egyneműek házasságát az elsők között fogadták el hivatalosan. – Az ő esetében háttérbe szorul a nemi identitás, Belgiumban ugyanis ez egyáltalán nem okoz problémát az emberek szemében – magyarázza Fejérdy. – A jobbszélről korábban kapott ugyan enyhe támadást a nyíltan vállalt homoszexualitása miatt, de később ez is elsikkadt. Sokkal fontosabb, hogy a második legerősebb politikai erő, a szocialisták vezetőjeként került a bársonyszékbe.

No de mit is veszített Belgium az eltékozolt 541 nap alatt? Elsősorban gazdasági téren könyvelhet el komoly veszteséget az ország, hiszen a működőképesség megőrzése mellett nem sikerült növekvő pályára állítani a GDP-t, az államadósság pedig fokozatosan nőtt. Ahogy Fejérdy Gergely is fogalmazott: a labilisnak tűnő kormány egyelőre semmi biztosítékot nem jelent arra, hogy a belgák elindulnak a kilábalás útján. Félő, ha a rosszabb forgatókönyv valósul meg, a borotvák megint a fiók mélyére kerülhetnek.