A nép világosan megfogalmazta célját az 1994-es alpesi kezdeményezés elfogadásával. Az Alpokon keresztülhaladó teherforgalomnak nem az utakon, hanem a környezetbarát síneken van a helye. Ezzel a lépéssel védeni kívánták Uri, Tessin és Wallis lakóit a környezet- és zajszennyezéstől. A teherautók számát is meghatározták, melyek átkelhetnek az Alpokon: ez a szám 2004 óta évente legfeljebb 650 000 kamion lehetett volna. Most, a 2012-es esztendő küszöbén a már rég módosított egymilliós célt sem sikerült elérni. Az idei évben mintegy kétszer annyi, 1,25 milliónyi teherautó haladt át az Alpokon.
Doris Leuthard közlekedési miniszter december közepén gyakorlatilag elismerte a kormány hibáját. Meghajlik a mulasztásai, hibái és a politikai obstrukció által teremtett realitás előtt, ahol a szállítóipari lobbi a gazdaság, a piac és a lakosság igényeivel kívánja igazolni a helyzetet.
A kormány ugyanakkor a politikai csőd minden pontjára rendelkezik elfogadható magyarázattal. A teherautók áthaladási jogának tőzsdén történő elosztását az EU és a tagállamok nem fogadnák el. Az adó felemelése ellentmondana annak az elvnek, hogy a tranzitköltség nem lehet magasabb, mint a teherautók által okozott költségek. A szövetségi állam még a maximális 325 frankos összeget sem kéri el, helyette átlagosan 288 frankot kell fizetni az áthaladásért.
Svájc 12 milliárd frankért megépítette a Gotthard vasúti alagutat, ennek ellenére nem képes korlátozni az utakon futó teherautók számát. Ennek nem utolsósorban az is az oka, hogy Németország és Olaszország megbízhatatlan partner az Északi-tenger és a Földközi-tenger közötti tranzitfolyosó kiépítésében. Ez lenne az igazi alkalom, hogy a néppárt SVP megmutassa az EU-nak, milyen a svájci érdekképviselet.
Azonban az SVP mérvadó politikusai, mint Adrian Amstutz nemzetgyűlési képviselő például az Astag nevű teherszállító érdekvédelmi szervezet elnöke, s Ulrich Giezendanner mint hitvalló szállítási vállalkozó a másik oldalon állnak, és kivétel nélkül eltekintenek attól, hogy panaszkodjanak az 1994-es népakarat figyelmen kívül hagyása miatt. A nemzetgyűlésben Erich von Siebenthal és Thomas Hurter SVP-képviselők még arra tettek javaslatot, hogy egyes iparágak, például a mező- és erdőgazdaság esetében további 20 százalékkal csökkentsék.
Talán egyszer bekövetkezik, hogy a politika arra kényszeríti a kormányt, végre minden megtegyen az átrakodási cél elérése érdekében. Jelenleg azonban nem úgy néz ki, hiszen a célok elérését néhány évvel elhalasztották.
