Az 1945 januárjában végrehajtott államosítás indoka az volt, hogy a gyáralapító, Louis Renault kollaborált a náci megszállókkal. A hét unokáját mint felpereseket képviselő ügyvéd az első tárgyalási napon cáfolta, hogy a kárpótlást célzó kereset a néhai Louis Renault rehabilitálását szolgálná. „Erről szó sincs” – jelentette ki, ám szavai nemigen tudták meggyőzni a tárgyalóterem hallgatóságát.
Az örökösök kétségbe vonják az 1945. január 16-án kelt elkobzási rendelet érvényességét. A Francia Köztársaság ideiglenes kormánya ezzel a rendelettel nyilvánította állami vállalattá a Renault-műveket. Thierry Lévy ügyvéd szerint ez a rendelet megsértette a tulajdonjoggal kapcsolatos alapvető elveket, az autógyár államosítása „erőszak” volt, ezért ügyfelei kárpótlást követelhetnek az államtól.
A tárgyaláson megjelentek az állam, a szakszervezetek és az egykori deportáltak szövetségének képviselői is. A szakszervezet ügyvédje megdöbbentőnek nevezte a Renault-örökösök „jogi, pénzügyi és erkölcsi vakmerőségét”, amellyel kárpótlásra tartanak igényt.
Mint az ügyvéd kifejtette, a II. világháború idején a Renault-művek túlnyomó része az ellenség kezére került. A vállalat semmiféle segítséget nem nyújtott a németellenes ellenállásnak, s arra sem biztatta dolgozóit, hogy szabotázsakciókkal bénítsák meg a termelést. „Itt revizionista húzásról van szó, hiszen olyan személy rehabilitálását kérik, akitől azért kobozták el a vagyonát, mert együttműködött az ellenséggel” – szögezte le a szakszervezetek ügyvédje. A bíróság január 11-én hirdet ítéletet.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!