A mormonok többet kaptak, mint az állam

Nyilvánosságra hozta adóbevallását Mitt Romney, minden idők egyik leggazdagabb elnökjelölt-aspiránsa. A több száz oldalas dokumentumból kiderül, az egykori massachusettsi kormányzó milliós keresetéből csupán 14 százalék jutott az államnak.

Romney igencsak húzódozva adta közre a dokumentumot: ellenfelei heteken át tartó támadása és egy komoly választási vereség kellett hozzá, hogy az eredeti áprilisi dátum helyett már a floridai előválasztás előtt megjelentesse pénzügyei részletezését. A The Washington Posthoz eljuttatott dokumentumokból kiderül, Romney 2010-ben 21,7 milliót, tavaly pedig 20,9 milliót keresett. A 2010-es összegből 12,6 millió tőkenyereség, 4,9 millió osztalék, a maradék 3,3 millió pedig kamat. Hagyományos fizetésből egyetlen dollárt sem keresett a politikus. Mindebből 3 millió dollár jutott az adóhivatalnak, azaz körülbelül 14 százalék.

Ennél még a mormonok is többet kaptak: az egyház, melynek Romney oszlopos tagja, 4,1 milliós támogatást fogadott el a politikustól. Az átlagos, fizetésből élő amerikai ennél valamennyivel nagyobb arányban járul hozzá az állam működéséhez. A probléma csak az, hogy az amerikai adórendszer elviekben progresszív – aki többet keres, annak nagyobb százalékot kell fizetnie. A szupergazdagokra ez azonban nem vonatkozik: vagyonuk és nyereségük nagy része befektetések hasznaiból származik, erre pedig egészen más, jóval alacsonyabb adónemek vonatkoznak. Ismeretes, Warren Buffet, a világ egyik leggazdagabb embere például maga vallotta be, arányában kevesebb adót fizet, mint a titkárnője. „Minden adót befizetek, amire a törvény kötelez, de egy dollárral sem többet – fogalmazott az egykori kormányzó. – Nem hiszem, hogy olyan embert akarnának elnöknek, aki több adót fizet a kelleténél.”

Romney azt reméli, a dokumentumok nyilvánosságra hozatalával elcsitíthatja a támadásokat, és egyelőre úgy tűnik, részben sikerrel is járt, hiszen legnagyobb vetélytársa, Newt Gingrich azt nyilatkozta, az ügyet ő ezzel lezártnak tekinti. Az elkövetkező napokban azonban bizonyára számtalan elemző fog görnyedni a több száz oldalas dokumentum felett, és megpróbálnak valami piszkosat találni bennük. Ott van például a svájci, luxemburgi, írországi és kajmán-szigeteki (mind ismert adóparadicsomok) bankszámlák kérdése, melynek vélhetőleg különös figyelmet fordítanak majd a kutakodók.

(The Washington Post, washingtonpost.com)