A milliárdos mentőcsomagok ellenére a reformok elakadtak, ami sokakat felháborít. „A nyomásnak nőnie kell Görögországra” – követelte Volker Kauder, a CDU-frakció vezetője. Athénnak világossá kell tenni, hogy csak akkor kapnak pénzt, ha az országot szigorúan vezetik. Ezek kemény szavak, amelyek mögött belpolitikai okok állnak. A berlini kormánypártoknak nincs szükségük a görög segélyről zajló vitára. A Saar-vidéken és Schleswig-Holsteinben tavasszal fontos tartományi választásokat rendeznek, s az súlyosan blamálná a kormánypártokat, akik eddig folyamatosan cáfolták, hogy javítani kell a görög segélycsomagon.
Túl gyakran alakult ki a mentőcsomag kapcsán az a látszat, hogy a berlini kormány valami olyan ellen védekezik, ami egyszerűen elkerülhetetlen. Most azonban úgy tűnik, egy kiskaput nyitva tartanak. Merkel és a kabinet óvatos visszafogottsággal nyilatkozik, s a cáfolataik élét olyan kifejezésekkel tompítják, mint „jelenleg”, „ebben a pillanatban”. Ez azért elegendő politikai mozgásteret hagy a kormánypártoknak.
Ténylegesen kérdéses, hogy a kormány kemény irányvonala tartható marad-e. Azzal ők is tisztában vannak, hogy komoly kockázattal járna, ha válsághelyzetben Athént magára hagynák. Túl kiszámíthatatlanok lennének a következményei az államcsődnek és az euróövezetből történő kiválásnak.
Brüsszelben egyre nőnek az elvárások, és ezt Berlinben is érzékelik. Meglepő módon Merkel új napirendi pontot vetetett fel a csúcstalálkozó programjára. Bejelentette, hogy a rendezvényen a munkahelyekről és a növekedésről is beszélni kell. A takarékosság nem elegendő – állította –, hogy átvészeljék a válságot. A válsággal szenvedő kormányok konjunktúráját is fel kellene pörgetni. Ez új hangsúly a kancellár retorikájában, mert eddig a legfelsőbb költségvetési csendőr szerepét játszotta.
Nyilvánvalóan a nemzetközi bírálatok elkezdtek hatni. Legutóbb maga az IMF is úgy fogalmazott, a válságban a túlzásba vitt költségvetési szigor csak tovább nehezíti Dél-Európa helyzetét.
