Váratlan helyről kapott kritikát az internetes kalózoknak odavágó és jelenleg kidolgozásra váró SOPA (Stop Online Piracy Act). A „sötétség napján” írtuk, hogy a törvény mögött zömmel felsorakozó republikánusoknak jó esélyük volt a jogszabállyal arra, hogy leszakítsák a demokratákról az egyik legfontosabb szellemi holdudvarukat, Hollywoodot. Hogy az álomgyár nem csak ideológiai partnere volt a konzervatívokkal küzdő erőknek, azt jól jelzi Christopher Todd kifakadása. A Motion Picture Association of America első embere nyíltan kimondta: Barack Obama ne számítson a következő kampányban a filmszövetség anyagi támogatására, ha nem áll oda a SOPA mellé. A törvény most „pihen”, többek között azok miatt a tiltakozások miatt, amelyekből alább szedtünk össze egy csokorra valót.
Szabadság, lobbi
A dühöt gyorsan felismerték a konzervatívok is. A nép hangjára a Tea Party sikere miatt mostanában különösen érzékeny republikánus elnökjelöltek egy emberként estek neki a törvénynek. Tulajdonképpen nincs nehéz dolguk: a szabad piac iránti elkötelezettségük hangoztatása mellett nem is tűnik olyan nagy hajtűkanyarnak az internet szabadsága melletti érvelés. „Kampányom nem lenne ilyen erős szabad internet nélkül” – hol máshol írta volna ezt Ron Paul, mint a Facebook-oldalán. Mitt Romney szerint a SOPA veszélyezteti a szólás szabadságát, Newt Gingrich pedig igyekezett mindenkinek megfelelni, de azért odatette a vörös farkat. „Egy konzervatívot kérdez Hollywood gazdasági érdekeiről” – kezdte, viszont jelezte, hogy látja a Google-t, a YouTube-ot, a Facebookot és mindenkit, aki szerint a SOPA megkavarja az internetet, végül ő sem akart lemaradni: a törvény rosszul van megírva, és cenzúrához vezethet. Rick Santorum volt az egyetlen, aki a szabadságnál a magántulajdont is jobban szerette és a SOPA mellett foglalt állást. Eddig úgy tűnt, hogy az Egyesült Államok jelenlegi elnöke persze így is maga mögött tudhatja a Szilícium-völgyet (értsd: a Facebookot és a Google-t), ám az Ars Technica bloggere nem először figyel fel rá, hogy így akár a konzervatívok is megnyerhetik maguknak a közösségi médiákat – és busás adományukat a kampányukhoz.
Vannak viszont még olyan tartalomszolgáltatók és zenészek is, akik úgy gondolják: nem kell olyan keményen nekiesni a fájlcserélő programoknak. Persze valószínűleg tudták a Megaupload kreatív emberei is, hogy ha művészeket állítanak maguk mellé, akkor szimpatikusabb lesz tevékenységük, mint ha öltönyös lobbistákkal mutatkoznának együtt. Készítettek hát egy klipet a Universal művészeivel (plusz a termetes Megaupload-vezér Kim Dotcommal), amelyet szappanoperába illő módon, hosszú pereskedések folyományaként hol letöröltek a YouTube-ról, hol visszatöltötték. Viszont nem csak gigasztárok szólaltak fel PR-szempontok által vezérelve az internetes fájlcsere szabadsága mellett. A független zenék között talán legnagyobb respekttel bíró Pitchfork Mediának egyetlen kis kiadó sem nyilatkozott pozitívan a határozatlan időre felfüggesztett, valószínűleg felvizezés előtt álló törvényről. Amelynek egyébként – republikánus és demokrata keresztapákkal – már kidolgozták az alternatíváját: Online Protection and Enforcement of Digital Trade Act, azaz OPEN Act. Készítői szerint mindenképpen úgy kell fellépni a netes kalózkodás ellen, hogy a cenzúrának még csak az árnyéka se vetődjön rá.
Független koldusok
De vissza a zenepiac tiltakozó kishalaihoz. A Beggars Group (amely olyan kiadókat tömörít, mint a 4AD, a Matador, a Rough Trade és az XL Recordings Beggars) elnöke, Martin Mills például nyitottabb párbeszédet szeretne. Úgy érvel, hogy ugyan fontosnak tartja a szerzői jogokat megsértők elleni kemény fellépést, de szeretné, ha tiszteletben tartanák az ő megélhetésüket is. Ez furcsán hangozhat egy olyan cég fejétől, aki abban érdekelt, hogy minél több lemezt adjon el, és a fájlcsere ugye nem kedvez ennek. Rajta kívül szinte minden megkérdezett válasza úgy foglalható össze, hogy őket sújtja csak igazán a kalózkodás, mivel amúgy is alig adnak el valamit, viszont a SOPA-t már a szabadság korlátozásának fogják fel, és nem tudják, hogy mi a megoldás. Ha az ilyen kis kiadóknak nem is nyújt hatalmas segítséget az ingyenes megosztás, a művészeiknek már igen. Ugyanis a letöltőlinkekkel jócskán teletűzdelt blogok segítségével az egész világ megismerheti a zenekarokat, akiket így nem fogad majd üres koncertterem sehol a világon. Hogy a modell működik, azt bizonyítja azoknak a zenészeknek a listája, akik például a már említett Beggars Group istállójából indultak el, és ma már aligha szorulnak bemutatásra: Adele, Basement Jaxx, Dizzee Rascal, Gotan Project, Jarvis Cocker, Radiohead.
NIN kontra GN’R
Utóbbi brit banda ingyenesen letölthetővé tette weboldalán legutóbbi lemezeit, ahogy például a már feloszlott Nine Inch Nails is. Természetes, hogy tiltakoztak is a SOPA ellen, előbbi egy „Stop SOPA” linket helyezett el a weboldalán, utóbbi frontembere, az Oscar-díjas Trent Reznor nyílt levelet írt Washingtonnak, olyan zenekarokkal közösen, mint a Flaming Lips, az MGMT. Ők már nem kishalak, mint a független kiadók, érvelésük mégis hasonló. „Saját bőrünkön érezzük a kalózkodás káros hatását” – írják, mégis úgy látják, hogy az olyan közösségi oldalak, mint a Facebook vagy a Twitter, rengeteget segítettek nekik, és most ezek az oldalak is veszélyeztetve vannak. Úgy látják, hogy a törvény úgy tud oldalakat ellehetetleníteni, hogy bírósági eljárás nem is kell hozzá. Ez a Megauploaddal meg is történt, és alapítója ugyan szabadlábon védekezhet, de a honlap látogatóit most is az FBI köszönti. Reznorék szerint így tulajdonképpen őket is cenzúrázhatják majd. De megírták – hasonló tartalmú – levelüket az amerikai operaénekesek is a törvényhozásnak.
Van persze ellenvélemény is: a Guns N’ Roses egykori basszusgitárosa, Duff McKagannek elege van a hisztiből. Ő azt kérdi, hogy a SOPA-ellenes kampányt folytató cégek miért nem álltak ki azokért a művészekért, akiket az ő weboldalukon keresztül loptak meg. Azt sem érti, hogy az, aki lemezeladásból lett gazdagabb, miért tűnik fel rosszabb fényben, mint azok, akik abból lettek milliomosok, hogy feltették ezeket az albumokat a netre.
origo.hu
Ők az ukrán kémek, akiket Magyarország kiutasított
