A rendkívüli megbízottak, a vendéglátók részéről Sivansankar Menon indiai nemzetbiztonsági tanácsadó, illetve Taj Ping-kuo kínai államtanácsos azt a keretmegállapodást igyekszik tető alá hozni, amely a határvonal körüli vita rendezéséhez szükséges.
Menon és Taj várhatóan megállapodik a „határkérdések egyeztető és konzultációs rendszerében”, továbbá olyan lépésekben, amelyek „a határ menti békét és nyugalmat szolgálják”. E rendszer létrehozásában Ven Csia-pao kínai kormányfő és indiai partnere, Manmohan Szingh állapodott meg 2011 áprilisában.
Menon nemrégiben azt nyilatkozta, hogy a rendezés három szakaszból álló folyamatában jelenleg a második szakaszban vannak, „az elvek és a keret kijelölésén” dolgoznak, majd következik a határvonal tényleges megállapítása.
A két szomszéd 1962-es rövid, határ menti fegyveres összecsapás után 1988-ban hozott létre közös munkacsoportot a vita kezelése végett. A rendszeres egyeztetések csak 2003 után indultak meg, amikor mindkét ország rendkívüli képviselőt nevezett ki, hogy javítsák a tárgyalások hatékonyságát.
Kína állítása szerint a két szomszédot 2000 kilométer hosszú határvonal választja el, amelynek meghatározása soha nem történt meg hivatalosan. India általában 1700 kilométeres közös határt említ. A lényegében területi vita rendezése céljából az 1980-as években indultak meg az egyeztetések, de csak 1993-ban, majd 1996-ban született egyezmény a határterületek békéjének és stabilitásnak fenntartásáról. Az első jelentősebb lépés 2005-ben született, amikor a felek megegyeztek a rendezés irányelveiben és politikai keretében.
India és Kína elhalasztotta a 2011. november 28-ra tervezett tárgyalásait, hogy elkerüljék, Újdelhinek egy időben legyen vendége egy magas rangú pekingi politikus és a dalai láma, aki a Globális Buddhista Kongregáció négynapos találkozóján vett részt, illetve tartott előadást.
Taj némileg szokatlan módon, érkezéséhez időzítve cikket publikált a The Hindu című lapban. Ebben a két ország kapcsolatainak fontosságát hangsúlyozza, s kijelenti: alaptalan azt feltételezni, hogy Kína megtámadná Indiát, vagy fejlődésének visszafogására törekedne. Úgy vélte, hogy a két ország a kapcsolatokat tekintve „arany korszak” előtt áll, és leszögezte: a világon elegendő hely van mindkét ország fejlődéséhez, rengeteg területen van lehetőség az együttműködésre.
A Hszinhua hírügynökség által ismertetett cikkben Taj hangsúlyozta, hogy a kínai–indiai kapcsolatok jövőjét a békés fejlődés elveire kell alapozni. „Egymás fejlődését pozitív nézőpontból kell megítélnünk, egymást fontos partnernek, barátnak kell tekintenünk, nem pedig vetélytársnak” – állapította meg írásában a kínai külpolitika befolyásos személyisége.
