Egyenesen a szívükre céloztak

A késleltetett olajembargó mellett az iráni jegybank pénzét is lakat alá helyezi nyártól az unió. Kérdés, mekkora összegről beszélünk.

Amit korábban már sejteni lehetett, hétfőn valósággá vált: az uniós külügyminiszterek tanácsa késleltetett embargó életbe léptetése mellett döntött Iránnal szemben. A határozat Irán esetében példa nélkül áll az EU történetében. Korábban soha nem fordult még elő, hogy a közösség ilyen komoly szankcióval sújtsa Teheránt. Az embargóról született döntés mindazonáltal beleillik a korábbi lépések sorába. Az unió és az Egyesült Államok az elmúlt hónapokban sorra fagyasztotta be az EU-val és az USA-val kereskedelmi kapcsolatban álló iráni vállalatok bankszámláit.

Abbász Araghi megbízott külügyminiszter hűvös nyugalommal reagált az iráni állami hírügynökségnek a radikálisnak tűnő lépésre. A szankciók a múltban is hatástalanok voltak, és a jövőben sem hoznak majd áttörést – vélte a tárcavezető. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség röviddel az uniós határozatot követően bejelentette: január 29-e és 31-e között nemzetközi megfigyelők utaznak majd Iránba, hogy a „sürgető ügyeket” megvitassák. Izrael természetesen heves kalaplengetéssel fogadta a külügyminiszterek határozatát, és persze Barack Obama „üdvözlőlevele” sem késett sokáig.

Líbiából pótolhatnak

„Észak-Koreával, Mianmarral szemben hozott már hasonlóan szigorú határozatot az unió, de azt azért tudni kell, hogy a mostani döntés csupán részleges, az Egyesült Államok és az Európai Unió által támogatott szankciókat tartalmaz” – magyarázta portálunknak Tálas Péter. A Stratégiai és Védelmi Kutató Intézet biztonságpolitikai szakértője jelezte: szigorú a döntés, de Irán ettől még vígan szállítja az olajat Kínának, Indiának és Japánnak. „A három ország jelenti Teherán legfőbb olajpiacát, az uniós szállítások a teljes export mindössze 20 százalékát teszik ki” – tette hozzá.

A hétfői döntés értelmében július elsejétől az unió nem köt új szállítási szerződéseket Iránnal, a régi megállapodásokat pedig felmondják. A határozat célja az lenne, hogy az Ahmedinezsád-rezsim a kieső bevételből ne tudja tovább finanszírozni a kifogásolt nukleáris fejlesztéseket. Az embargó elsősorban a mediterrán országokat sújtja majd: Görögország, Spanyolország és Olaszország jórészt az iráni olajat fogyasztja. Nekik sem kell azonban kétségbe esniük, Tálas Péter szerint készen áll az alternatív megoldás. „Miután Líbiában lassan újra beindul a kitermelés, a kieső iráni szállítmány döntő részét innen lehet majd fedezni. Ez egyébként nagyjából napi 760 ezer hordót jelentene. Úgy gondolom, hogy a líbiai krízis nagyobb megrázkódtatást jelentett az európai szállítások szempontjából. Ha drámaivá válna a helyzet, a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) simán fedezné tartalékaiból a hiányzó olajmennyiséget. Ja, és még egy dolog: szinte biztos vagyok benne, hogy ha Irán lezárná a Hormuzi-szorost – mellyel hetek óta fenyegetőzik –, az amerikaiak akkor is meg tudnák oldani a szállításokat az öblön keresztül” – vélte Tálas.

Merre tart az olajár?

Elemzők egy része úgy gondolja, hogy az egyre feszültebb helyzet és az embargóról szóló döntés hatására akár 150 dollárig is emelkedhet a hordónkénti olajár. Nem szükséges összeesküvés-elméletet gyártani ahhoz, hogy kitaláljuk, kinek éri meg a helyzet eszkalálódása: az olajexportáló államoknak. „2-3 évvel ezelőtt kiszámították, hogy a szoros részleges lezárása esetén az olajszállítmányok 35 százalékos kiesésével lehetne kalkulálni. Ugyanakkor most már inkább úgy vélekednek az ügyben megszólaló szakértők, hogy az olajár tartani fogja jelenlegi szintjét. Ahogy korábban, úgy most is hangsúlyozom: a jelen helyzetben nem az export leállása a leggyötrőbb probléma, hanem az ármozgatás.”

Az európai külügyminiszterek az olajembargó megszavazása mellett hétfőn egy másik tőrrel is lesújtottak, és ezúttal egyenesen az iráni gazdaság szívére céloztak. Kijelentették: július elsejével zárolják az iráni központi bank minden vagyonát, mely az unióban található. „Nincsenek adataim arról, mekkora összegről beszélünk, de az iráni jegybanknak júliusig bőven lesz ideje kimentenie a vagyonát Európából. Miután az embargó miatt nyártól már úgysem lesz szükség európai számlára, ahová a szállításokért járó pénzt utalták, így Teheránnak még egy problémával kevesebb jut” – magyarázta a szakértő. A jegybanki vagyon mértékéről N. Rózsa Erzsébetet, a külügyi intézet iszlámszakértőjét is kifaggattuk, de ő sem tudott pontos adatokkal szolgálni.

Egyre nehezebb az élet

Az elmúlt hetek történései az irániak mindennapjaira is komoly hatást gyakoroltak. A rial a feszültség fokozódásával mélyrepülésbe kezdett, egyes élelmiszerek ára pedig a duplájára nőtt. A CNN helyszíni tudósításából kiderül, az emberek nem a kormányt hibáztatják, ugyanakkor egyre inkább a saját bőrükön érzik a „hidegháború” szelét. Nagy kérdés, vajon meddig tűrik békésen helyzetük romlását.

Ahmedinezsádnak az infláció és a drágulás azért jelent problémát, mert a választások előtt néhány hónappal nem tudja mindenkivel elhitetni, hogy minden rendben van – elemezte a helyzetet Tálas Péter. Másfelől viszont akár kontraproduktív is lehet a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel (NAÜ), az USA-val és az unióval vívott harc. Ha az elnök el tudja hitetni a néppel, hogy a békés célú nukleáris fejlesztést indokolatlanul támadják, az bebetonozza a jelenlegi vezetést. A szakértő annyit még hozzáfűzött, a NAÜ-nek nem túl Irán-barát a jelenlegi vezetése. Amíg az egyiptomi Mohamed el-Baradei jóval hitelesebben lépett fel a Közel-Keletet és az arab világot érintő kérdésekben, addig a japán Amano Jukija sokkal kisebb toleranciát mutat Teherán felé.