„Együtt kell kivonulni az országból”

Tavaly az afganisztáni tálib lázadók kevesebb támadást tudtak végrehajtani.

A NATO legfontosabb művelete az afganisztáni ISAF misszió, amelyben több mint húsz nem NATO-tag partnerország is részt vesz.

Tavaly – számszerűsítette Rasmussen az eredményeket – országos összesítésben 9 százalékkal kevesebb tálib támadás történt, mint 2010-ben, ugyanakkor meghaladta a 300 ezer főt az afgán biztonsági erők létszáma. Nem az ISAF-katonák, hanem az afgán kormányerők irányítják immár a katonai műveletek 40 százalékát. Hamarosan az ország népességének 60 százaléka lakik olyan területen, ahol a biztonságért viselt felelősséget az afgán kormányerők átvették a nemzetközi erőkről. A főtitkár szerint az „afganizálási” folyamat jó úton halad afelé, hogy 2014 végére az ISAF teljes egészében átadhassa az országot az afgán kormányerőknek.

Ezzel kapcsolatban Rasmussen fontosnak nevezte, hogy a szövetségesek tartsák magukat kötelezettségvállalásukhoz, miszerint csak együtt fognak kivonulni Afganisztánból. Ez a téma annak nyomán került előtérbe, hogy a minap egy afgán kormánykatona lelőtt négy francia katonát, és Nicolas Sarkozy elnök jelezte a franciák idő előtti távozásának eshetőségét is.

Rasmussen a 2011-es évre visszatekintve kiemelte, hogy a NATO sikerre vitte líbiai misszióját. Határozott nemmel válaszolt arra az újságírói kérdésre, vajon tervezi-e az atlanti szövetség a küldetés valamifajta felújítását, az új líbiai kormányerőknek való segítségnyújtást annak nyomán, hogy Bani-Valíd városa egyes értesülések szerint – legalábbis átmenetileg – a bukott rezsim híveinek kezére került.

Szintén kiemelte a főtitkár, hogy a NATO csapatai szavatolják továbbra is a biztonságot Koszovóban. Az atlanti szövetség „határozottan, körültekintően, pártatlanul és az ENSZ-mandátummal teljes összhangban” lép fel – fogalmazott.

Rasmussen elismerte, hogy egyelőre nem sok eredménnyel jártak azok az Oroszországgal folytatott tárgyalások, amelyek a rakétavédelmi együttműködés kereteinek kialakítását célozzák. Mint megjegyezte, nem biztos, hogy a májusban esedékes chicagói NATO-csúcsértekezletre ebben a kérdésben megállapodást sikerül elérni, márpedig anélkül valószínűleg nem lenne értelme annak, hogy Chicagóban egyúttal NATO–orosz csúcstalálkozót is rendezzenek.