B. asszony 55 éves, de úgy néz ki, mint ha éppen elérte volna a negyvenes évei közepét. Ő az a tipikus nagymama, aki az unokákkal a kertben fogócskázik. A munkahelyén, egy közepes adótanácsadó cégnél évtizedes tapasztalatai alapján a főnök jobbkeze volt. A szabályozásnak köszönhetően 40 év után levonás nélkül mehetett nyugdíjba.
W. úr alig 30, de már három éve munkanélküli. Nem talált stabil munkahelyet a kereskedelmi akadémia szakközépiskolai végzettségével rendelkező férfi ezért egyetemi tanulmányokba kezdett, amit rögtön megszakított. Majd ezt követően segélyből élt, amíg nem talált munkát.
Az említett személyek valóban élnek, s számtalan ehhez hasonló példa létezik. S az ilyen esetek lassan, de biztosan komoly problémát jelentenek Európának – állítja a Világbank egy aktuális tanulmányában. Az európai munkaerő-piaci modell példátlan biztonságot jelent az emberek számára, akik dolgoznak, és nagylelkű támogatást azoknak, akiknek nincs munkájuk.
A legtöbb embernek viszonylag egyszerű nyugdíjba mennie. Ezt a helyzetet tovább színezik a nagylelkű szabadságigények és az alacsony heti munkaidő. Összességében Európában lényegesen kevesebbet dolgoznak, mint az Egyesült Államokban és Japánban. Ennek az a következménye, hogy a meghatározó európai gazdaságok produktivitása (az egy órára eső teljesítményük) 1990 közepe óta – összehasonlítva az Egyesült Államokkal és Japánnal – csökkent.
A szerzők felvázolták a problémát Franciaország példáján. 2000-ben a heti munkaidőt 39-ről 35 órára csökkentették. E mögött az az érv tapasztalható, ha csak bizonyos mennyiségű munkaidőre van igény, akkor jobb azt több munkavállaló között elosztani, így teremhető több munkahely, és csökkenthető a munkanélküliség.1990 és 2000 között a termelő szektor négy-négy százalékkal emelkedett Franciaországban és az Egyesült Államokban is. 2000 és 2007 között ugyanez évente hat százalékkal emelkedett az Egyesült Államokban, de Franciaországban 3,3 százalékkal csökkent. Elképzelhető, hogy Franciaország szélsőséges eset. A Világbank szerint az világos és dicséretes védjegye Európának, hogy egyensúlyban van az élet- és munkaidő. Miközben az amerikaiak azért élnek, hogy dolgozzanak, míg Európában ez fordítva van: „Az amerikaiak az emelkedő jólétükből inkább javakat és szolgáltatást vásárolnak, míg az európaiak inkább szabadidőt.”
Die Presse (diepresse.com)
