Kiskirályok Németországban?

A hamburgi hírmagazinban Christoph Schwennicke Borkirálynőt csókolni, luxusnyaraláson megbukni című cikkében elemzi annak okait, miért is hajlamosak a tartományi miniszterelnökök arra, hogy erkölcsileg vitatható ajándékokat fogadjanak el. A lap szerint az ellenőrzésük igencsak hiányos.

A politikusi lét magas igényeket támaszt. Egy erkölcsös politikusnak minden pillanatban képesnek kell lennie ellenállni a kísértésnek, hogy személyes előnyt kovácsoljon hivatalából.

A szövetségi köztársaság 117 miniszterelnökéből 17-nek volt nehézsége hivatali visszaélésekkel, s rákényszerültek a személyes következmények levonására, vagy lemondtak, illetve az afférjaik miatt nem választották újra őket. Ez 15 százalékos kvóta. Egyetlen kancellár sem kényszerült hozzájuk hasonló okokból a lemondásra.

Egyetlen más személyben sem koncentrálódik annyi megkérdőjelezhető hatalom, mint a német miniszterelnök esetében. A súlyok és ellensúlyok rendszere náluk működik a legrosszabbul. Egyetlen más politikust sem környékeznek meg annyira lobbisták. S csábítóan közel vannak óriási pénzintézetekhez.

A föderális, pártérdekek által befolyásolt közszolgálati rádió- és televízióstruktúra megkönnyíti a miniszterelnökök életét. A média csak igen korlátozottan él az esetükben az ellenőrző hatalmukkal. Franz Müntefering a fővárosi szélsőséges média-ellenőrzést nevezte legnagyobb különbségnek az országos és a tartományi politikusi lét között. A Bundestagnál sokkal ritkábban szedik össze a bátorságot a tartományi parlamentek, hogy vizsgálóbizottságot alakítsanak a miniszterelnök és a kormánytagok hibáinak feltárása érdekében.

A kialakult problémák újabb oka, hogy sokkal ritkábbak a kormányváltások tartományi szinten. A kiskirályok nagyzási hóbortját tovább erősíti a Bundesrat, e második kamarának is köszönhető, hogy a miniszterelnökök fontosabbnak tartják magukat a valóságban elfoglalt helyzetüknél. A Bundesrat számukra a nagy berlini színpad, ahol a kiskirályok beleszólhatnak az országos döntésekbe. Ezért tartják sokan a második kamarát a mai formában szerencsétlenségnek.

(Der Spiegel – spiegel.de)