Közelebb az „egy Kínához”?

A Tajvani-szoros két partja közötti kapcsolatok békés fejlődésének újabb lehetőségeit látják Ma Jing-zsou szombati győzelmében.

A kínai vezetés nem értékelt nyilvánosan, de a Hszinhua hírügynökség kommentárja a hivatalos álláspontot tükrözve reményt keltőnek tartja a voksolás eredményét. A szárazföldi kínai média szóhasználatában természetesen kerülte az „elnök” megnevezést, de tényszerűen beszámolt a szoros túloldalán történtekről, amelyek a várakozásokat igazolták. A kínai közvélemény – az internetes bejegyzésekből ítélve – a hivatalos véleménnyel egyezően, megnyugvással fogadta az eredményt, s úgy értékelik, hogy az utóbbi évek pekingi politikája a gazdasági, a turisztikai, a civil kapcsolatok terén ösztönzött közeledés eredményes, jó útnak bizonyult.

A tajvani választók azonban nemcsak az ígéretes gazdasági kapcsolatok bővítésére mondtak igent, hanem a Ma által hangoztatott három nemre is, vagyis a függetlenedés, az újraegyesítés és az erő alkalmazásának elutasítására. „Ma továbbra is világossá tette, hogy nem tervez politikai tárgyalásokat a szárazföldi Kínával, de elnökségének második, vagyis utolsó periódusának a vége felé elképzelhető, hogy megtesz olyan lépéseket, amelyek közelebb visznek a konkrét békekötéshez és végső soron elősegítik az újraegyesítés folyamatát” – vélte Gregory Yingnien Tsang, a területet jól ismerő politikai kommentátor.

Arra a kérdésre, hogy milyen tényezők befolyásolhatják a békés országegyesítés Peking által hangoztatott távlati céljának megvalósulását, a szigetről nemrégiben visszatért amerikai szakértő azt válaszolta, hogy a tajvaniak alapvetően csak abban az esetben lesznek hajlandók megbarátkozni a gondolattal, ha „integritásuk és méltóságuk nem csorbul, nem sérül”. „Ameddig a tajvaniak nem fogják érezni, hogy az egyesült Kína jobb életkörülményeket jelent a számukra, hogy a nagy Kína tényleges részének lenni jobb, és a szárazföldi kínai politikának nem sikerül a bizalmat kivívnia a körükben, addig nem fogják beadni a derekukat” – állapította meg, megjegyezve, hogy Alaszka vagy Hawaii is azért nem akar kiválni az Egyesült Államokból, mert egyszerűen jobb nekik a mostani helyzetben.

Az, hogy az „egy Kína” álom megvalósul-e, a szakértő szerint három tényezőtől függ. Az első, hogy sikerül-e a tajvaniak bizalmát megnyerni, hozzáállásukat és Kínával kapcsolatos kilátásaikat megváltoztatni. A második, hogy a szárazföldi Kínán belül milyen gazdasági, társadalmi, demokratizálódási folyamatok zajlanak le. A harmadik tényező pedig a világ, a külső körülmények alakulása: az, hogy az Egyesült Államok, Japán, Ázsia hogyan viszonyul a kérdéshez – akarnak-e egy egyesült Kínát látni, vagy sem? Megfelel-e az az ő érdekeiknek, vagy sem? „Mindezek együttesen befolyásolják, hogy a függetlenedés, vagy az újraegyesülés irányába halad-e majd a jövő, illetve hogy a változás milyen gyorsasággal következik be” – állapította meg a politikai kommentátor.