„Megfizet érte. Menjen a fedélzetre! A fenébe is!” + Videó

Nyilvánosságra hozták a Costa Concordia kapitányának kihallgatási jegyzőkönyvét, és az olasz média idézte a közte és a livornói kikötői kapitányság parancsnoka között rádióadón folytatott indulatos párbeszédet is.

A házi őrizetbe való helyezés ellen tiltakozó ügyészség adta a sajtó kezébe Francesco Schettino kapitánynak a vizsgálóbíró előtti keddi meghallgatásának jegyzőkönyvét.

Schettino elismerte, hogy „merész manőverrel” túl közel került Giglio szigetének sziklás partjaihoz. Azt is elismerte, hogy nem értesítette időben a parti hatóságokat, majd amikor ezt végül megtette, kezdetben áramszünetről beszélt, nem említve a hajón keletkezett léket.

A hajó 22 óra körül futott zátonyra, a vészjelzést Schettino 30-40 perccel később adta le, a hajó elhagyását pedig 22.58 órakor rendelte el. Az olasz pénzügyőrségnek a helyszínre sietett hajóiról készített felvételek szerint a Costa Concordia dőlésszöge 22.58 perckor még 30 fokos volt és a mentőcsónakok mind a helyükön voltak. Mindenkit ki lehetett volna időben menteni – írta a felvételeket közlő La Repubblica című újság a honlapján.

Kihallgatása során Schettino azt hangoztatta, hogy nem szándékosan hagyta el a hajót. Állítása szerint beleesett a tengerbe, majd egy mentőcsónakkal jutott partra. „Innen nézte a hajó süllyedését” – olvasható a jegyzőkönyvben. Schettino hozzátette, lehetetlenség volt a számára visszamenni az akkorra már teljesen oldalára dőlt hajó fedélzetére, ahogyan erre a kikötői kapitányság rádión utasította.

„Menjen fel a fedélzetre, és jelentse nekem, hogy hány ember van ott, világos?”

Indulatosan és fenyegetésektől sem tartózkodva utasította a parti őrség a kapitányt, hogy kapaszkodjon vissza a bajba került hajó fedélzetére, de a párbeszédükből ítélve ő erre sokáig nem volt hajlandó.

Az olasz média által idézett, rádióadón folytatott párbeszéd során Gregorio De Falco, a livornói kikötői kapitányság parancsnoka ordítozva próbálta rábírni a már mentőcsónakban lévő Schettinót arra, hogy azonnal menjen fel a hajóra, és jelentse neki, hányan maradtak még a Costa Concordián.

– Ide hallgasson, Schettino! Emberek rekedtek a fedélzeten. Most a mentőcsónakjával menjen a hajóorr alá, a jobb oldalához! Van ott egy létra. Fel kell másznia a létrán a hajó fedélzetére. Menjen fel a fedélzetre, és jelentse nekem, hogy hány ember van ott, világos? Rögzítem ezt a beszélgetést, Schettino kapitány – mondja De Falco.

„Mit szeretne, Schettino? Haza akar menni?”

A továbbiakban erősködik és parancsszóval próbálja rávenni a kapitányt, hogy menjen fel a hajó fedélzetére, s pontosan mérje fel a helyzetet, hogy hány ember van a hajó fedélzetén, s vannak-e gyerekek és asszonyok, vagy olyanok, akik segítségre szorulnak.

– Ide figyeljen, Schettino! Maga talán ép bőrrel megúszta, de biztosítom, teszek azért, hogy bajba kerüljön! Megfizet érte. Menjen a fedélzetre! A fenébe is! – indulatoskodik hasztalan a livornói kikötőparancsnok.

– Itt vagyok a mentőcsónakban, a hajó alatt. Nem mentem sehova. Itt vagyok – válaszolja a többszöri felszólítás után Schettino, akit gondatlanságból elkövetett emberöléssel, hajótörés előidézésével és a hajója elhagyásával gyanúsít az ügyészség.

De Falco kérdőre vonja a hajókapitányt, hogy megtagadja-e a parancsát, ő pedig azt válaszolja, hogy nem tagadja meg, de a mentőcsónakból „hangolja össze” az utasok mentését.

– Mit szeretne, Schettino? Haza akar menni? Sötét van, és maga haza akar menni – vonja kérdőre De Falco a kapitányt, majd ismét a hajó fedélzetére parancsolja őt. Ezután kiderül a párbeszédből, hogy a hajó másodkapitánya – Dimitrynek hívják – is Schettinóval van, a livornói kikötőparancsnok pedig mindkettejüket megpróbálja rábírni arra, hogy kapaszkodjanak vissza a hajó fedélzetére.

A hosszas győzködés után Schettino beadja a derekát. „Rendben, parancsnok” – mondja.

„Nem akart a Titanic parancsnoka lenni„

Az elhangzottak ellenére Schettino azt állítja, hogy nem hagyta el a hajót. Ügyvédje, Bruno Leporatti szerint a kapitány több száz vagy ezer emberéletet mentett meg azzal, hogy a part felé irányította a hajót. Ezzel is eltért az előírásoktól, mert – mint mondta – „nem akart a Titanic parancsnoka lenni”.

A kapitány 70 perccel azután adott parancsot a hajó kiürítésére, hogy a Costa Concordia sziklának ütközött. A hajó és a livornói parti őrség közötti rádióbeszélgetésekből azonban kiderül, hogy a legénység már jóval korábban érzékelte a bajt, s már a kapitány utasítása előtt elkezdte az utasok kimenekítését. Tíz perccel Schettino utasítása után az első mentőcsónak teli utasokkal már a part felé tartott. Ennyi idő alatt nem lehet vízre ereszteni egy mentőcsónakot.

A toszkán tengeren egyre viharosabb időjárás megszakította a Costa Concordián az eltűntek keresését. Az üzemanyag eltávolítása nem akadt meg, az ezt végző holland műszaki csapat vezetője az olasz sajtónak elmondta, hogy minden tartály megközelíthető, kivéve a parancsnoki fedélzet alattit.