Ismert, Oroszország ellenzi, hogy katonai csapást mérjenek Iránra, szerinte a további nyomásgyakorlás nem segíti elő a tárgyalások felújítását az ország atomprogramjáról – figyelmeztetett keddi moszkvai tájékoztatóján Gennagyij Gatyilov külügyminiszter-helyettes. (MTI)
Fordulatot vett az Irán és az Egyesült Államok között hetek óta tartó üzengetés. Úgy is fogalmazhatnánk, Washington új köntösbe csomagolta mondanivalóját. Az Ahmadinezsád-kormány néhány nappal ezelőtt levelet kapott, melyet a Fehér Házból címeztek. Hogy mi állhat benne, azt talán még a delphoi jósdában sem tudnák megmondani, de igen valószínű, hogy egy újfajta kapcsolatfelvételről lehet szó.
Fontos lépésről beszélhetünk, ugyanis az utóbbi hetek történéseinek immár látható gazdasági következményei vannak – magyarázza portálunknak Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő. Való igaz, azóta, hogy Irán a Hormuzi-szoros lezárásával fenyegette meg a nukleáris fejlesztések leállítását követelő Amerikát és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget, magyarul a fél világot, a kőolaj világpiaci ára meredeken és folyamatosan emelkedik. – Mostanra eljutottunk arra a szintre, hogy bármit lép Irán vagy az USA a térségben, az olaj drágul, véli Tálas.
Megállnak a küszöbön?
A szakértő feltételezése szerint a titokzatos levélben egy tárgyalási ajánlat lehet, de ez mindenképpen a legoptimistább olvasata a helyzetnek. „Iránnal most lehetne megállapodást kötni. Ha például Teherán vállalná, hogy fejlesztéseivel megáll a jelenlegi szinten, és küszöbállam marad. Ez annyit jelent, hogy minden technika a kezében van ahhoz, hogy megcsinálja az atombombát, de mégsem csinálja meg. Nem lenne ismeretlen a helyzet, hiszen korábban Dél-Afrika is vállalta, hogy a »küszöbön« marad. Cserébe mondjuk Irán deklaráltan is Ázsia egyik komoly nagyhatalmává emelkedne. Persze ez csak egy stratégiai játék elméleti szinten, de akár megvalósítható is lehet.”
Washington az utóbbi napokban folyamatos kapcsolatban van Jeruzsálemmel, Barack Obama és Benjamin Netanjahu telefonon is egyeztetett. Az Egyesült Államok attól tart, hogy Izrael előzetes figyelmeztetés nélkül katonai csapást mér a nukleáris program leállításának kérésére fittyet hányó Iránra. – Izrael számára tökéletesen világos, hogy Irán nem akar atomcsapást mérni rá. Amerikai részről szintén politikai öngyilkosság lenne támadást indítani az elnökválasztásra készülődve – fejtegette Tálas Péter.
A szaúdiak segíthetnének
A nyugati hatalmak eddig a külföldön nyitott iráni bankszámlák zárolásával és a perzsa cégekkel való kereskedelmi kapcsolatok megszakításával próbálta nyomás alá helyezni Teheránt. Az USA az utóbbi időszakban már arra az eshetőségre is készül, ha Ahmadinezsád valóban lezáratná a Hormuzi-szorost. Ebben az esetben viszont a maga mellé állított, az iráni olaj bojkottját vállaló ázsiai országoknak, no meg Japánnak, Kínának is biztosítani kellene a megfelelő mennyiségű nyersanyagot. – Az olajexportáló országok ebben az esetben közösen próbálnák megoldani a helyzetet. Szaúd-Arábia például komoly kihasználatlan kapacitással bír: a kitermelt kőolaj mintegy egyharmadát nem használják fel a királyságban, tehát volna miből pótolni az iráni szállítmányokat – magyarázta N. Rózsa Erzsébet.
A külügyi intézet vezető munkatársa szerint óvatos lépésekkel haladnak az egyeztetések: az Iránnal szemben megfogalmazott szankcióknak több hónapos átfutási ideje lesz. Az olajárral kapcsolatban hozzátette: több elemző is úgy vélte az utóbbi hetekben, hogy a kőolaj hordónkénti ára ekkor sem szállna el, ha eszkalálódna a helyzet.
Európa hétfőn dönt
Annyi bizonyos, hogy az iráni hajthatatlanságnak Európában is meglesz a „gyümölcse”: január 23-án összeül az uniós külügyminiszterek tanácsa, a legfontosabb napirendi kérdés pedig az lesz, életbe léptesse-e az EU az Iránnal szembeni olajembargót. „Rendkívül komoly lépésről van szó. Ugyanis igen valószínűnek látszik, hogy meglesz az uniós döntés a kérdésben. Úgy vélem, itt is arra lehet számítani, hogy fokozatosan léptetik majd életbe a szankciós határozatot. A külügyminiszterek számára az lesz a legnagyobb kérdés: a mostani gazdasági környezetben be lehet-e vállalni egy ilyen szintű döntést?
N. Rózsa Erzsébet kiemelte: nem emlékszik rá, hogy valaha is ilyen kiélezett lett volna a helyzet Iránnal kapcsolatban. Az elemzők többsége most úgy véli, a konfliktus eszkalálódni fog, ha nem áll fel valamiféle „forró drót” Washington és Teherán között.
No de mi lehet abban a bizonyos levélben?
