Helyzetünk meglehetősen eltér a világ többi államától, egy külön úton haladunk – kezdte angol nyelvű előadását Joszi Peled. A politikus mini családtörténetét követően kifejtette: országa sorsát alapvetően befolyásolják a szomszédos államok: Libanon, Szíria, Egyiptom. 1977-ben még szinte háborúban álltunk az egyiptomiakkal, ma már a Knesszetbe jönnek előadást tartani, vetett egy pillantást a múltba Peled.
Fennmaradás és béke
A legtöbb ember számára lehetetlen küldetés elmagyarázni, mi is folyik a Közel-Keleten, vélte. Már maga a helyzetelemzés sem egyszerű feladat, az pedig megjósolhatatlan, mi várható a közeljövőben. Izraelnek két fő célja van, melyet bármilyen áron el akar érni. Az egyik a fennmaradás, a másik pedig a béke, hangsúlyozta.
1949-ben kaptunk egy lehetőséget. Olyan esélyt, mely egyszeri volt és megismételhetetlen. A háború során sikerült elérni, hogy Izrael fennmaradjon – jelentette ki a politikus. Kiemelte: az ENSZ 1947-es határozatát – mely egy zsidó és egy arab részre osztotta Palesztinát – Izrael elfogadta. Az alapvető konfliktus ma már nem ez, hanem például az, hogy az arabok az 1967-es „határokat” követelik.
Hány államra van szükség?
Le kell ülni egy asztalhoz, és tárgyalni kell, húzta alá Peled. Sok cinikus ember hangoztatja Izraelben, hogy ezt már megpróbálták, és nem működött. Egyszerűen rá kell ébrednie mindkét félnek, hogy az oslói folyamat már nem járható út. A feleknek bizonyos mértékben fel kell adniuk követeléseiket egymás irányában, szögezte le. A politikus feltette a kérdést: hány országra lenne szükség Izrael területén? Kettőre, háromra? A palesztinok ugyanis ebben nem értenek teljesen egyet. Hangsúlyozta: Egyiptommal sem úgy sikerült egyezségre jutni, hogy előre követelték volna egyes területek, városok kiürítését. Ez a békemegállapodás része volt.
A miniszterelnöki hivatal vezetője Iránnal kapcsolatban utalt egy tavalyi, Washingtonban tett megállapításra: Irán atomprogramja által kíván nagyhatalommá emelkedni, de ha leállítaná a nukleáris fejlesztést, azzal ismerné el csak igazán, hogy nagyhatalom. Holnap lehet, hogy már késő lesz ez a felismerés, emelte ki. Hogy mi a helyzet az egyiptomi politikában? Mintha bomba robbant volna. Mubarak gyakorlatilag egyetlen legfőbb vezetőként irányította az országot. Az ő bukásával minden megváltozott, ecsetelte a szomszédos ország helyzetét Joszi Peled.
Kérdésre válaszolva hozzátette: bizony, Szíriában, Egyiptomban is voltak választások. No de milyen voksolás az, ahol egy induló 95-99 százalékot kap? Ez nagy eredmény, de ne nevezzük választásnak. Idő kell hozzá, hogy demokratikus voksolásról beszélhessünk, emelte ki.
Kairóban nem félnek az utcán
Az arab államokban nem félnek az emberek Izraeltől. Ha bárkit megkérdeznének Kairóban, Damaszkuszban vagy Bejrútban az utcán, senki sem mondaná, hogy fél. A félelmet sokszor a politika, a politikusok, no meg persze a terrorszervezetek ültetik el az emberekben, húzta alá a politikus.
Peled Izraelt úgy jellemezte: mi egy autópálya vagyunk a hatalmas arab óceánban. A legnagyobb kihívás ebben a helyzetben az életben maradás, de tulajdonképpen nincs is más választásunk.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
