Az a módszer, ahogyan a Baloldali Párt a legmagasabb közjogi méltóságra jelölt személlyel bánik, méltatlan és szánalmas. Gesine Lötzsch pártelnök a jégszívűek jelöltjéről beszél, Oskar Lafontaine valakiről, aki kihullott az idő sodrából, Gregor Gysi már botrányt kiállt, mert Gauck jelöltsége okán az ő pártját nem kérdezték meg.
A posztkommunisták számára Joachim Gauck szövetségi elnöksége állandó bosszúság forrása lenne. Az új elnökjelölt, aki a szocialista diktatúrával szemben szerzett személyes tapasztalatokkal is rendelkezik, különösen is elkötelezett a szabadság iránt. Ez a tény állandóan emlékeztetni fogja a Baloldali Pártot kétes származására és a múlttal mindmáig fenntartott tisztázatlan viszonyára.
A Német Szocialista Egységpárt, a mai Baloldali Párt elődje uszította a titkosrendőrséget a rostocki lelkészre, és ezzel pokollá tette ő és családja életét. A Stasi majd egy tucat ügynököt állított rá, lehallgatta a telefonját, kinyitotta a postáját, megfigyelték a barátait és megtiltották a külföldi útjait azért, hogy felmorzsolják őt. Amikor később Gauck vezette a Stasi-archívumot, mely segítette feltárni ezeket a praktikákat, az elvtársak McCarthyként, cenzorként vagy éppen főinkvizítorként szidalmazták.
Az általuk ideológiailag támogatott és hirdetésekkel életben tartott Junge Welt című napilap legutóbb szerdán gúnyolódott Gauckon.
Die Welt (welt.de)
