Hans Eichel nem lát az SPD-t fenyegető hitelességi problémát abban, ha a párt 2013-ban csatába száll a pénzügyi ipar ellen. „Helyes ezt a témát kampánytémává tenni” – nyilatkozta Eichel, aki vörös–zöld koalíció idején, Gerhard Schröder kancellár alatt pénzügyminiszter volt. „Igen, mi engedélyeztük a befektetési alapokat, de csak szigorú szabályozással” – hangsúlyozta.
Az SPD nehezen boldogul pénzügy-politikai múltjával. Tíz évvel ezelőtt a vörös–zöld koalíció hatalmas nyomás alatt állt. Nemzetközi értelemben akkor neoliberális korszellem uralkodott. Összehasonlítva Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal, Németország lemaradóban volt. Bankok, pénzügyi szervezetek és a gazdasági sajtó, közte e lap is a piac megnyitását követelte. A tudósok és a szakemberek akkor nem kívánták elfogadni, hogy az új termékek, mint a rendkívül bonyolult származékos üzletek, szemétnek bizonyuljanak.
Miközben a pénzpiacok ma szinte naponta vívnak védelmi harcokat az újabb állami szabályozási kísérletek ellen, a vörös–zöld koalíció 2001-ben elfogadta a németországi pénzpiaci telephelyek továbbfejlesztéséről szóló törvényt. Ez nem jelentett mást, mint a pénzügyi befektetők meghívását az országba. Ez a jogszabály biztosította a tőkéstársaságok osztalékának adómentességét.
A Kohl-korszak beporosodott „Németország Rt.-jét” szerették volna végleg felszámolni. Ezen felül számos liberalizációs intézkedés kapcsolódott a törvényhez, ami megkönnyítette az ingatlanok esetében a származékos üzleteket. Ezt a döntést nemcsak a befektetők, de az akkori politikai ellenfél, a neoliberális korszakát élő CDU is üdvözölte.
A második felvonás egy olyan időszakban történt, amikor a német ipar jelentős része szerette volna maga mögött hagyni az úgynevezett régi gazdaságot. (A hagyományos termelő ipari tevékenység helyett a pénzügyi tranzakciók felé kívántak fordulni.) 2003-ban szintén a Schröder-kormány engedélyezte a befektetési alapok működését az úgynevezett befektetési modernizációs törvényben. Akkor ezért is sok dicséretet kapott a Schröder-kormány. Megerősítette a társadalom centrumát célzó politikáját és úgy tűnt, sikerült végleg cáfolnia azt a gyakran hallott érvet, hogy „a szocik nem értenek a gazdasághoz”.
„A piacok másként fejlődtek, mint vártuk, tehát a politikának ma másként kell reagálnia”– fogalmazott Eichel pártja 2013-as kampánytémáiról, ezért alaposabb pénzpiaci szabályozásért kívánnak harca szállni. „Elsősorban az új pénzügyi konstrukciókat látom kritikusan” – ismerte el Eichel. S abban a szakértők egyetértenek, hogy nem a befektetési alapok miatt robbant ki a pénzügyi válság, hanem az átláthatatlan származékos üzletek miatt.
Hogy a pénzügyi tranzakciós adóból lesz-e végül valami, az ma is kérdés. Hiszen a szakemberek szerint egy ilyen adó igazán csak akkor működne, ha legalább uniós szinten kerülne bevezetésre. Ennek ellenére nem könnyű az SPD-nek feldolgoznia a saját pénzpiaci örökségét. „Szemmértékkel és a kockázat tudatával” címmel készítettek a szocialisták egy tanulmányt, melyben igazolni kívánják a válság előtt és után tett lépéseiket és javaslataikat.
Handelsblatt (handelsblatt.com)
