Egy friss ENSZ-jelentés szerint a világ minden részén egyre csökken a csecsemő- és gyermekhalandóság. A legtöbb országban ez az adat a lányoknál gyorsabban zuhan, mint a fiúknál, mivel a lányok biológiailag jobb túlélők, ha egyenlő hozzáférést biztosítanak nekik az erőforrásokhoz.
Az ENSZ Gazdasági és Szociális Részlegének (UN-DESA) jelentése 150 országot vizsgált 40 éves időskálán, és kimutatta, hogy India, illetve Kína az a két ország, ahol még a 2000-es években is nagyobb a leánycsecsemők halandósága a fiúkénál. A 0-1 éves korosztályban Indiában jobb ugyan a helyzet, mint Kínában, de az 1-5 éves korcsoportot tekintve már a dél-ázsiai országban a legsötétebb a kép. A 2000-es években 100 leánygyermek halálára 56 fiúé jutott. A fejlődő világban erre az időszakra nézve ez az arány átlagosan 100:111. Indiában a hetvenes évek óta folyamatosan romlanak a leánygyermekek fiúkéhoz viszonyított halálozási mutatói, miközben Pakisztánban, Srí Lankán, Egyiptomban és Irakban is javult a helyzet.
Az ENSZ-jelentés szerint a leánygyermekek magas halálozási aránya a társadalmi-kulturális értékekkel magyarázható. A korai gyermekkorban annyira nagy a lányok biológiai előnye a fiúkkal szemben, hogy a magasabb halandóság körükben „erőteljesen jelzi a megkülönböztető bánásmódot vagy a hátrányt az erőforrásokhoz való hozzáférésben„ – állítja a beszámoló.
Egy mumbai egyetemi oktató szerint a lányokat érintő diszkrimináció „három területen mutatkozhat meg: a táplálékhoz való hozzájutásban, az egészségügyi ellátásban, illetve érzelmi téren”.
