22 ezer tonnányi bombát zúdítottak az országra

Szombaton lesz 13 esztendeje, hogy a NATO légiereje megkezdte Szerbia bombázását.

A Tanjug szerb hírügynökség pénteken kiadott jelentésében összesítette a NATO-bombázás által okozott károkat. Ezek szerint a 78 napig tartó légitámadásokban legalább 2.500-an vesztették életüket, a sebesültek száma 12.500-ra tehető. Az akkor még Szerbiából és Montenegróból álló Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (JSZK) elleni támadásban 1.031 katona és rendőr vesztette életét, a civil sebesültek között 2.700 gyerek volt.
A légitámadások által okozott anyagi kár nagyságát akkor körülbelül 100 milliárd dollárra becsülték. A NATO háborús veszteségeit azóta sem hozták nyilvánosságra.

A JSZK elleni támadásról szóló döntést – az ENSZ fennállása óta először- a világszervezet Biztonsági Tanácsának az előzetes jóváhagyása nélkül hozták meg, és a támadás megindításáról szóló parancsot Javier Solana, a NATO akkori főtitkára adta ki Wesley A. Clark amerikai tábornoknak, a szövetséges erők parancsnokának.
Clark tábornok a Modern hadviselés című könyvében utóbb megírta, hogy a Jugoszlávia elleni légitámadások „hadműveleti tervének a kidolgozása 1998 júniusának derekán már javában tartott, és ugyanazon év augusztusának végén fejeződött be”.

A Tanjug szerint a NATO 1999 márciusában azzal az ürüggyel kezdte meg a támadást, hogy Jugoszláviát terheli a felelősség a Rambouillet-ban és Párizsban megrendezett tárgyalások kudarcáért, amelyen Koszovó jövőbeni státusáról kellett volna dönteni. Miután a szerb képviselőház határozatban mondta ki, hogy nem ért egyet idegen csapatok Koszovóba küldésével, hanem ehelyett az ENSZ-erők odavezénylését javasolta, 1999. március 24-én este háromnegyed nyolckor megkezdődtek a NATO légicsapásai a szerbiai és montenegrói célpontok ellen.
A 19 szövetséges ország hadereje az Adriai-tengeren állomásozó hajókról és négy olaszországi légitámaszpontról indította el támadásait, amelyeket a légi harcálláspontként működő AWACS légtérellenőrző repülőgépekről irányítottak.

A támadások elsődleges célpontjai kezdetben a jugoszláv katonaság laktanyái és légvédelmi egységei voltak. A támadásokban körülbelül 25 ezer lakóépület semmisült, illetve rongálódott meg, 470 kilométernyi közút és 595 kilométer vasútvonal vált használhatatlanná, 14 repülőtér, 19 kórház, 69 iskola, 44 híd rongálódott meg, vagy dőlt romba.

A NATO összesen 2.300 bevetést hajtott végre 995 létesítmény ellen és az 1.150 harci gép körülbelül 420 ezer robbanószert dobott le, amelyeknek összsúlya 22.000 tonna volt.

Az indítóállásokról 1.300 manőverező robotrepülőgépet vetettek be és 37.000 kazettás bombát dobtak le, gyengített uránt tartalmazó lövedékeket zúdítottak a célpontokra. Bombatalálatok érték a pancsovai és az újvidéki olajfinomítókat, és először vetettek be grafitbombákat az elektromosenergia-szolgáltató rendszerek megbénítására.

A Jugoszlávia elleni légitámadások 1999. június 9-én a kumanovói megállapodás aláírásával értek véget és három nappal később a jugoszláv katonai erők megkezdték kivonulásukat Koszovóról.
Június 10-én az ENSZ BT elfogadta a 1244-es számú határozatot és a nemzetközi békefenntartó erők kötelékeiben 36 ország 37.200 katonája érkezett Koszovóba, hogy biztosítsa több százezer albán menekült hazatérését, továbbá a térség békéjét és biztonságát.