Az adatok 90 százalékos feldolgozottsága mellett kijelenthető: Ali Hámenej ajatollah híveinek elsöprő győzelmével ért véget a pénteken megtartott iráni parlamenti választás. A végleges eredményeket ugyan csak hétfőn hirdetik ki, az már most biztos, hogy a képviselői helyek legalább 75 százalékát söpörték be a „principalisták”. A 290 parlamenti helyért ezúttal majd 3200 jelölt küzdött. A felmérések szerint 10 százalékkal többen keresték fel az urnákat, mint az erőszakhullámot kiváltó 2009-es elnökválasztás alkalmával. A két legnagyobb ellenzéki vezető, Mirhusszein Muszavi és Mehdi Karubi eközben házi őrizetben csücsült.
A teheráni körzetben 30 parlamenti mandátumból tizenkilencet szereztek meg a legfőbb vallási vezető támogatói, de a nagyobb városokban és a vidéki körzetek zömében is az ajatollah hívei kerültek többségbe.
A 2012-es iráni parlamenti választáson a konzervatívok szerezték meg a szavazatok 59,7 százalékát. A voksolás legnagyobb győztesei között van a Konzervatívok Egyesült Frontja, az Iszlám Forradalom és Stabilitás Frontja, a Nép Hangja és az Iszlám Felkelés Frontja. A reformisták, köztük a Reformerek Demokratikus Koalíciója, a Dolgozók Koalíciója és a Mérsékelt Reformerek a voksok 35,5 százalékát gyűjtötték be. A függetlenek 2,5, a zsidók, örmények, katolikusok és zoroasztriánusok alkotta kisebbségek pedig 2,1 százalékot értek el március 2-án.
Béna kacsa
A választásoknak csupán az első köre zárult le pénteken, ugyanis legalább 30 képviselő személye csupán a júniusi megismételt voksoláson dől majd el. Iráni elemzők egy része úgy véli, Mahmúd Ahmadinezsád tábora még nem semmisült meg, a komolyabb elemzéseket csak a júniusi második fordulót követően lehet elkészíteni. A másik elemzői tábor ezzel szemben azt hangoztatta: Ahmadinezsád ugyan végigviszi még ezt a ciklust, de végül „béna kacsaként” távozik az elnöki székből.
Csak az ismeretség számít
Ezen a voksoláson az indulók zöme principalistának bélyegezte magát, így nehéz meghatározni, kik arattak elsöprő győzelmet – magyarázta az MNO-nak Ablaka Gergely. Az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetének tanára elmondta: Ahmadinezsád tábora ugyan veszített támogatottságából, de továbbra is komoly pozíciókat birtokol. A pénteki választást a szakértő a konzervatívok belharcaként jellemezte. „Ez nem vihar a pohár vízben, hiszen a voksolás befolyásolja a további politikai küzdelmet, a nagy kérdések azonban nyáron dőlnek majd el.”
Az iráni belpolitikával kapcsolatban érdekes kettősségről beszélhetünk, folytatta. „Működik ugyan a parlament, és választás útján kerül hatalomra a köztársasági elnök, mindeközben viszont kiépült egy olyan klientelista rendszer, melyben kizárólag az ismeretség számít – magyarázta a Közel-Kelet-kutató. – Az ország parlamentje igazából kirakatintézmény. Irán egy olyan sok központú diktatúra, ahol a háttérben kőkeményen folynak a személyi és a frakcióharcok. A politikai életet rengeteg töréspont szabdalja fel: nemcsak etnikai, vallási síkon is éles viták zajlanak” – fogalmazott félreérthetetlenül Ablaka Gergely.
Pártok nélküli politika
Hogyan lehetne bármit is megszavazni a parlamentben, ha az isteni törvény másfajta útmutatást ír elő a politikusok számára? – teszi fel magának a kérdést a konzervatív képviselők jelentős része. Emellett azt is ki kell emelni, hogy Iránban 1987 óta törvény tiltja a pártalakítást, így gyakorlatilag politikai csoportosulások, frakciók szállnak harcba egy-egy parlamenti választás alkalmával, ahogyan múlt pénteken is.
A választások utáni időszak egyik legnagyobb kérdése, hogy hozhat-e bármiféle változást Irán nukleáris programjában a voksolás eredménye. Az ELTE Közel-Kelet-szakértője szerint minden marad a régiben. „Iránban egyelőre nem eldöntött kérdés, hogy az országnak szüksége van-e atombombára vagy sem. Vannak, akik egyértelműen támogatják a fejlesztést, akadnak viszont, akik másképp vélekednek. Jelenleg az atomtudósok félreállítása és a technikai akadályok leküzdése van napirenden ebben a kérdésben.”
