A Ruhr-vidék nagyvárosai a németek „Görögországa”. Tavaly 232 milliárd euró adóssága volt a tartománynak és a városoknak. Például a 212 000 lakosú Oberhausen adóssága eléri az 1,9 milliárdot, ami lakosonként 8400 eurót jelent. A szomszédos Duisburgban, Dortmundban, Essenben, Bochumban, Recklinghausenben vagy Gelsenkirchenben sem sokkal jobb a helyzet.
A környék egykor Németország leggazdagabb régiója volt, hiszen akkor még a gazdaság a széntől és az acéltól függött. A Ruhr-vidék támogatta az olyan szegény mezőgazdasági övezeteket, mint Bajorország. Minden város uszodát, főiskolát, színházat épített. Az acélipar válságával kevesebb lett az adóbevétel, miközben megnőttek a szociális kiadások. A városok a költségek csökkentése helyett hiteleket vettek fel.
A tartományi választási kampány közepette néhány Ruhr-vidéki város polgármestere a keleti tartományok támogatásában vélte felfedezni saját pénzügyi problémáinak az okait.
Apostolos Tsalastras, Oberhausen pénzügyi vezetője elismeri, a keleti tartományok támogatása évente 6,5 millió eurót jelent, ami kevesebb, mint a város költségvetésének egy százaléka. Viszont évente 150 millió új hitelt vesznek fel.
A válságnak mélyek a gyökerei. 1986-ban a tartományi kormány kénytelen volt először egy hároméves deficitcsökkentő tervet kidolgozni, ezt azonban csak az első évben sikerült tartani. 1997 óta a város csak vészköltségvetéseket készít és rövid távú hitelekkel tartja fent magát.
Ellenpéldaként Düsseldorfot hozzák fel az elemzők, ahol Joachim Erwin (CDU) volt főpolgármester inkább eladta a városi cégekben lévő önkormányzati részesedéseit, hogy törlessze a régi adósságokat. Napjainkban a városnak nem kell kamatokat fizetnie, így például az ingyenes óvodai helyeket tudja finanszírozni.
Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (faz.net)
