Észak-Rajna–Vesztfáliához mérten az országos politikában minden más tartomány – leszámítva a különleges helyzetű Bajorországot – egyszerű provincia. Ezért minden választás a legnépesebb tartományban egy kis szövetségi választásnak is számít. Ami most a kancellár előtt áll, az második kormányzati ciklusának legnagyobb belpolitika kihívása. Ezzel összevetve az elnökcserékkel kapcsolatos viharok, Köhler, majd Wulff távozása, végül Gauck jelölése pusztán fuvallatok voltak.
Észak-Rajna–Vesztfáliában egy évvel a szövetségi választások előtt eldől a CDU elnök asszonyának politikai jövője, esetleges harmadik kancellársága is. A helyzetét a következőképen lehet leírni: Angela Merkelnek szüksége van – s nem néhány napja, hanem már hónapok óta – kormányzásának folytatásához egy új, harmadik koalíciós partnerre. A CDU-ban a hatalma megkérdőjelezhetetlen, a CSU szokatlan hűséggel áll mellette, de a kudarc áldozatául eső FDP-t ki kell cserélni. Erre a szerepre először az SPD jött szóba, elsősorban azt követően, hogy az egykor kívánt CDU–FDP-kormány első kudarcai után egyre dicsőségesebbnek tűnt a nagykoalíciós múlt.
De az atompolitikai kudarc óta – a nukleáris erőműveket tovább üzemeltette volna a kormány, már csak az FDP kedvért is – a Zöldek megerősödtek, így egyre többen gondolkoztak a CDU-n belül fekete-zöld koalícióban. Mindkét lehetséges koalíciós partnert a CSU kész elfogadni. Nincs arra utaló jel, hogy Horst Seehofer bajor miniszterelnöknek bármilyen fenntartása lenne a Zöldekkel szemben. Sőt, a bajor politikus számára akár kedvező is lehetne, hogy egy olyan harmadik szövetségesük legyen, akinek kevesebb képviselője van a Bundestagban, mint az SPD-nek, s ezzel a mind kisebbé váló CSU Bundestag csoporthoz és a CDU-frakcióhoz viszonyítva a leendő kormányzati partner sem tűnne túl nagynak. De Seehofer örülne az SPD-vel kötendő koalíciónak is, számára a lényeg, hogy országos szinten tovább kormányozhasson.
Az észak-rajna–vesztfáliai tartományi választások országos jelentősége abban áll, hogy a CDU-nak vagy sikerül előzetesen kiválasztani a leendő koalíciós partnerét, vagy előreveti árnyékát Angela Merkel kancellárságának vége. Amennyiben sikerül a CDU-nak Düsseldorfban miniszterelnököt állítani, akkor valószínű, hogy koalíciós partnere – legyen az a Zöldek, vagy az SPD – Berlinben is kész Angela Merkellel együtt kormányozni. Amennyiben csoda történne és az FDP bejutna a tartományi gyűlésbe, akkor Röttgennek őket is feltétlenül be kellene vennie leendő kormányába. Ellenkező esetben az FDP a Rajnánál éppen úgy, mint a Spree partján
közlekedési lámpa – SPD, Zöld és liberális – koalícióról kezdene álmodozni.
Ezzel szemben, ha az SPD közösen a Zöldekkel, és esetleg a Kalózpárttal többséget szerezne Düsseldorfban, akkor a szociáldemokratáknak a legsürgősebb feladata, hogy megegyezzenek a kancellárjelöltjük személyében. Angela Merkel számára ekkor viszont megbosszulná magát, hogy a Wulff utódlásáról kirobbant vitában nem lendült offenzívába és nem ajánlotta fel a szociáldemokratáknak, hogy egy koalíciós ígéretért cserébe hajlandó egyik jelöltjüket, lehetőleg egy nőt, szövetségi elnökké választani. Egy SPD–Zöld győzelem esetén kül- és belpolitikai értelemben a kancellár béna kacsává válik. Főként akkor, ha Franciaországban Sigmar Gabriel (SPD) pártelnök elvtársa, Francois Holland győzne.
(Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
