Mészárlás: az amerikaiak mindig kifogásokat keresnek

A lehető legkomolyabb büntetésben kell részesíteni azt az amerikai katonát, akiről bebizonyosodik, hogy hidegvérrel mészárolt le ártatlan civileket – mondta lapunknak David Scheffer.

– Egyre több amerikai katona követ el különféle jogsértéseket Afganisztánban. Legutóbb egy amerikai törzsőrmester mészárolt le 16 ártatlan civilt, köztük kilenc gyereket. Mi a véleménye ezekről az esetről? Ön szerint háborús bűncselekménynek számítanak-e az ilyen incidensek?
– Nagyon fontosnak tartom, hogy az amerikai hadsereg tagjaira vonatkozó katonai igazságszolgáltatási kódex ezzel kapcsolatos rendszabályait a törvény teljes erejével alkalmazzák a bűntett állítólagos elkövetőjével szemben. Az Egyesült Államoknak be kellene bizonyítania, hogy képes bíróság elé állítani egy olyan katonáját, aki bizonyíthatóan civileket mészárolt le, ahelyett hogy kifogásokat keresne. Az amerikai katonai törvényszékeknek ugyanis az a beidegződésük, hogy mindig olyan kifogásokat keresnek, amellyel megmagyarázhatják a katonák tetteit. Ez egyfajta védekező mechanizmus. Az ön által említett ügyben ezért nagyon körültekintően kell eljárniuk a bíráknak. Ha ugyanis nem elfogadható ítéletet hoznak, az szerintem beláthatatlan károkat okoz az Egyesült Államok megítélésében és hitelességében. Nem tudom, hogy Bales törzsőrmester a beszámíthatatlanságával fog-e védekezni, de még ha így is tesz, a katonai törvényszéknek akkor is figyelnie kell, hogy mondvacsinált kifogások ne álljanak az igazságszolgáltatás útjába.

– Ha ilyen kételyek merülnek fel, adott a kérdés, miért nem egy afgán bíróság jár el az ügyben.
– Az Egyesült Államok olyan megállapodást kötött Afganisztánnal, amely szerint ha egy amerikai katona bűncselekményt követ el a közép-ázsiai országban, akkor az illető felett amerikai katonai törvényszék ítélkezik. Meg kell tehát győződnünk arról, valóban működik-e, ha közvetlenül az amerikaiak ítélkeznek az ilyen személyek felett.

– Számos brutális iraki vagy afganisztáni jogsértés esetében korábban láttuk már, hogy ez nem igazán működik, gyakorlatilag minden amerikai katona büntetlenül megúszta tettét, a hazai bíróságok ugyanis felmentették őket. Hogy lehetséges mindez?
– Aggodalommal tölt el, hogy sok iraki jogsértés esetében – amikor a vétkes katona ártatlannak vallotta magát – nem folytattak részletes vizsgálatot. Inkább kártérítést fizettek az elhunytak családjainak, lezárták az ügyeket anélkül, hogy bírósági eljárást indítottak volna. Ugyanakkor rengeteg bizonyíték van arra, hogy ilyen esetekben felelősségre vonhatták volna a katonákat, ám mégsem tették meg. Helyette azt láttuk, hogy az amerikai hadsereg jó érzékkel mindig kimagyarázta, mit miért tettek a katonák. A kifogások ellenére a végén mindenképp a törvénynek kell érvényesülnie. Punktum. Úgy vélem tehát, hogy mindezt figyelembe véve ebből a szempontból mind Irak, mind Afganisztán esetében gyengén teljesítettünk.

– Mi a helyzet a tényfeltáró WikiLeaks hírportálnak állítólag szivárogtató Bradley Manninggel? Őt halálra vagy életfogytiglani börtönre lehet ítélni titkos diplomáciai táviratok átadásáért, miközben ártatlan civileket gyilkoló katonákat felmentenek?
– Ez nagyon aktuális kérdés az Egyesült Államokban. Személy szerint úgy vélem, ezeknek a titkos diplomáciai táviratoknak a kiszivárogtatása komoly törvényszegés, és büntetést érdemel, ám semmiképp sem szabad, hogy bárki is úgy gondolja, Amerikának fontosabbak bizonyos titkos iratok, mint az emberi élet. Felvetése tehát valóban érdekes összehasonlítás, ezt a szempontot figyelembe véve pedig úgy gondolom, csak az amerikai katonai törvényszéken múlik, hogy – ha tettük valóban bebizonyosodik – ezek a hidegvérű gyilkosok is a lehető legmagasabb szintű büntetésben részesüljenek.

– Ha már szót ejtettünk a nemzetközi missziókban elkövetett mészárlásokról, nem mehetünk el az Egyesült Államok másik igen sokat vitatott kérdése, a guantánamói fogolytábor sorsa mellett. Obama elnök még a 2008-as kampányában ígéretet tett, hogy egy éven belül bezárja az elvileg terroristák számára létrehozott létesítményt. Ehhez képest azt láttuk, hogy az őrizetesek 90 százalékát mindenféle vádemelés nélkül tartják fogva, és négy év alatt sem sikerült közelebb jutni a bezárásához. Miért?
– A kérdésre nagyon egyenes válaszként azt tudom mondani: a kongresszus megakadályozta. Obama elnök saját elképzelése ugyanis az volt, hogy a foglyokat a kubai szigetről egy olyan Illinois állambeli, úgynevezett supermax létesítménybe szállítják, ahol a legmagasabb biztonsági előírások mellett őrizték volna őket. A képviselőház mindezt megfúrta, fogalmazhatunk tehát úgy, hogy akadt egy problémánk.

–Mégis hogyan lehetne megoldani ezt a „problémát”? Miként lehetne bezárni és felszámolni a fogolytábort?
– Úgy vélem, több lépcsőben lehetne lehúzni a rolót a kubai szigeten. Első körben azokat az Egyesült Államok számára nem veszélyes személyeket kellene hazaszállítani, illetve átadni saját országuk hatóságainak, akik nem köthetők terroristacselekményekhez, és valószínűleg a jövőben sem fognak ilyesmiben részt venni. Szerintem ez a dolgok nehezebbik része. Egyrészt ugyanis találnunk kell egy megfelelő eljárást, amellyel ki tudjuk adni az egyes fogvatartottakat saját igazságszolgáltatási rendszerüknek. Másrészt viszont ha valakit nem lehet kiadni a hazájának, akkor – ellenőrizve őket – megfelelő körülményeket kell találnunk nekik az Egyesült Államok területén belül. Mindezek mellett ott vannak még azok az Egyesült Államokra közvetlen fenyegetést jelentő személyek is, akik ellen vádat emeltek és megindultak ellenük a bírósági eljárások. Azzal, hogy a kongresszus elutasította a tábor átköltöztetését, nagyon lelassultak az események, és egyelőre nem tudni, mikor lehet bezárni a létesítményt. Úgy vélem ugyanakkor, ez nem Obama hibája, mert hiába próbálna meg nyomást gyakorolni az amúgy jelenleg republikánus többséggel bíró képviselőházra, a szabályok megkötik a kezét.

– Ha a bezárásról beszéltünk, mint a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) egyik létrehozója, mit gondol, a törvényszék képes lesz a mandátumának 2015-ös lejárta előtt minden ügyet lezárni?
– Úgy vélem igen. Azzal, hogy a törvényszéknek sikerült elfognia és bíróság elé állítania a délszláv háborúk három leginkább keresett, háborús bűnökkel gyanúsított személyét – Radovan Karadžićot, Ratko Mladićot és Goran Hadžićot –, nagyon nagy lépést tett afelé, hogy lezárja a múltnak eme szörnyű részét.

Clinton diplomatája. David Scheffert Bill Clinton amerikai elnök 1997-ben nevezte ki az akkor létrehozott, később a globális terror elleni harcban és az iraki jogsértések vizsgálatában kulcsszerepet betöltő, háborús bűnökkel foglalkozó különleges megbízatású nagykövetté. A Harvardon, Oxfordban és a washingtoni Georgetown Egyetemen jogot végzett diplomata korábban vezető tanácsadóként dolgozott a kongresszus külügyi bizottságában, valamint a demokrata párti Madeleine Albright külügyminiszter stábjában is. A többek között a volt Jugoszlávia, az afrikai Ruanda és Sierra Leone területén elkövetett háborús bűnökkel foglalkozó hágai Nemzetközi Törvényszékek létrehozásában segédkező, nagyköveti posztjáról 2001 májusában távozó Scheffer jelenleg a chicagói Északnyugati Egyetem nemzetközi emberi jogi tanszékének vezetője. A diplomata a Minden elveszett lélek: Egy háborús bűnöket vizsgáló bíró személyes története című könyvének bemutatójára érkezett a CEU meghívására Budapestre.