Nem bíznak Putyinban?

Vlagyimir Putyin egy olyan Oroszország élére tér vissza elnökként, amelynek népe egyre kevésbé bízik benne.

„Nyílt és becsületes küzdelemben nyertünk! Köszönöm barátaim!” – mondta az újonnan megválasztott orosz elnök a moszkvai Manyezs téren tartott hazafias ünneplésre részben pénzért vagy nyomás hatására összegyűlt közönségének, s egy könnycsepp gördült végig az arcán. Beszéde a győztes beszéde volt egy ellenséges fővárosban.

Ugyanakkor egyetlen kedves szava sem volt az ellenzékhez, nem tett olyan ígéretet, hogy minden orosz elnöke akar lenni, nem ajánlott kompromisszumot. Harcot ígért „a politikai provokációk ellen, amelyeknek egyetlen célja az orosz államiság szétrombolása és a hatalom elbitorlása”.

Vlagyimir Putyinnak kevés oka van az ünneplésre. A választás nem volt sem nyílt, sem becsületes. Az ország nagy részének fő hírforrása, a tévécsatornák a Kreml befolyása alatt állnak. Egyes becslések szerint a szavazathamisítás legalább tíz százalékot adott hozzá Putyin eredményéhez.

A brit hetilap szerint ugyanakkor a Kreml ezúttal okosabb volt, mint a decemberi parlamenti választásokon, amikor a választási bizottság nemes egyszerűséggel kipenderítette a választási megfigyelőket, és kirívó módon meghamisította a szavazatszámlálást. Moszkvában akkor több tízezer tiltakozó vonult az utcára. Ezúttal átláthatóbb volt a számlálás, igaz a Putyinra leadott voksok számát mesterségesen megnövelték. A szavazókat különbuszokkal vitték egyik szavazókörből a másikba.

Putyin eredményének felduzzasztására nemcsak azért volt szükség, hogy biztosítsák 50 százaléknál nagyobb arányú győzelmét, s ezzel elkerüljék a második fordulót, hanem azért is, hogy megmutathassa a bürokráciának és a biztonsági szolgálatoknak, hogy még mindig ő irányítja az ügyeket, és hatalmon maradása érdekében képes bármilyen szükséges forrást mozgósítani.

Mégis, az a tény, hogy a Kreml kénytelen volt kifinomultabb módszerekhez folyamodni a választás meghamisítása érdekében, a civil társadalom nyomásának növekedéséről is tanúskodik. Ezúttal négyszer annyi orosz vállalta, hogy önkéntes megfigyelőként vesz részt, mint decemberben, a parlamenti választásokon.

A középosztály nem kért Putyinból

A moszkvai középosztály zöme Putyin ellen szavazott, az ő jelöltjük a milliárdos Mihail Prohorov volt. Putyin kevesebb mint 50 százalékot ért el a fővárosban, Prohorov több mint húszat. A hivatalos eredmény sokkal közelebb volt a megfigyelők által szolgáltatott adatokhoz, mint az ország más részeiben. (A hivatalosan kihirdetett arány 64:8 volt).

Ahogy Alekszej Navalnij népszerű blogíró és a tüntetések egyik vezetője fogalmazott, „az emberek nem érezték, hogy annyira átverték őket”. A brit lap szerint ez kifogta a szelet a tiltakozók vitorlájából, igaz még így is 15 ezren tüntettek az elnökválasztás másnapján a Puskin téren. A tiltakozók ráadásul megosztottak voltak: akadt, akinek Alekszej Navalnij harciasabb hozzáállása tetszett – „Elfoglaljuk az utcákat és tereket, és nem fogunk elmenni!” –, sokaknak a jóval visszafogottabb Prohorov.

Noha Moszkvában a rohamrendőrök jó 260 embert vettek őrizetbe, Szentpéterváron még többet, Putyin egyelőre csak a retorikájában volt harcias. Valószínűleg azt reméli, hogy a tiltakozó akciók kifulladnak.

A március 10-ére meghirdetett következő gyűlésen a szervezők szerint inkább a választási csalásokra kellene koncentrálni az olyan általános eddigi szlogenek helyett, mint például „Putyin nélküli Oroszországot”. De fennáll a kockázata, hogy a választási kampány elmúltával kevesebb embert fognak vonzani a tüntetések.

Elkerülhetetlen, hogy lankadni kezd a tiltakozók lelkesedése – mondta Mihail Dmitrijev, a moszkvai Stratégiai Kutatások Központjának vezetője. A tüntetők emellett szívesebben foglalkoznak a helyi, mint az országos politikával. Ezért egy olyan követelés, hogy legyen tisztességes főpolgármester-választás, megfelelő platform lehet Prohorov számára – magyarázta az elemző, emlékeztetve rá, hogy a milliárdos üzletember több szavazatot szerzett az elnökválasztáson, mint az elmúlt évtizedben bármelyik liberális ellenzéki jelölt. Általánosságban véve pedig arra figyelmeztetett, hogy egy olyan hatalmas ország, mint Oroszország, lassan fordul, bármilyen irányváltás hosszú időt vesz igénybe. A változás ezért lassú lehet, és aligha egyes vonalú – írta elemzésében a The Economist.