Felmérések szerint világszerte a vallási indítékú üldözések 75-80 százaléka keresztények ellen irányul, évente 170 000 keresztény veszíti életét hite miatt, az üldözést elszenvedő hívők száma megközelíti a 200 milliót – szerepel az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Tanácsa által közzétett jelentésben Észak-Korea, Irán, Szaúd-Arábia, Szomália és Mauritánia vezetik azt a listát, ahol a legtöbb támadást intézik a keresztény közösségek ellen. A Keresztények Elleni Európai Intolerancia és Diszkrimináció Figyelőközpontja (OIDCE) pedig hétfőn publikálta az európai keresztényellenességről szóló 2011-es riportját, amely 160 esetet gyűjtött össze, melyből 30 templomok elleni vandál támadás volt.
Az OIDCE bemutatja, hogy a keresztény kultúrájú Európában is megtalálható a krisztofóbia, de természetesen egészen más formában jelenik meg, mint az említett országokban. Martin Kugler a Magyar Kurírnak kifejtette, hogy ezeket a megnyilvánulásokat alapvetően két részre oszthatjuk: intoleranciára (ezalatt a keresztényellenes megnyilvánulásokat és azt értik, hogy megpróbálják a keresztényeket kiszorítani a közéletből és a médiából), valamint diszkriminációra, ami a vallásszabadság törvényi korlátozása, ilyen szempontból pedig súlyosabb az intoleranciánál.
Utóbbira jellemző példaként azt hozza a jelentés, hogy például amíg a homoszexualitásról szóló keresztény tanítás homofóbnak bizonyul a „gyűlöletbeszéd” elleni törvények tükrében, addig a keresztényellenes megnyilvánulások a szólásszabadság részeként értelmezendők. Az intoleranciára pedig jó példa az, amikor Spanyolországban szekularista csoportok támadást indítanak az egyetemi kápolnák ellen, ez Kugler szerint annak köszönhető, hogy Spanyolország speciális eset, megosztott országról van szó, hiszen a hispán baloldal még mindig azt gondolja, hogy a jobboldal francóista, holott a kormány tagjai az ötvenes, hatvanas években születtek, semmi közük nincs Francóhoz. Ez amolyan fekete-fehér gondolkodás – mondja.
Ugyancsak az intoleranciára példa, hogy Svájcban egy bevándorlóklub azt indítványozta, hogy távolítsák el az ország zászlójából a keresztet, mivel az nem tükrözi többé a multikulturális társadalmat. Kugler megjegyezte, hogy a művészet is állandó terepe lett a keresztényellenes megnyilvánulásoknak. Azonban leszögezte: a krisztofóbia számos jele ellen nem törvényekkel kell küzdeni, hiszen akkor épp ugyanolyan hiba lenne, mint a kritizált, kettős mércében végződő gyűlöletbeszéd-törvények. Az oktatást, a felvilágosítást tartja a legjobb módszernek, viszont úgy látja, hogy a vallásszabadságot sértő törvényeket meg kell változtatni.
Az egyik legaggasztóbb tendenciának a lelkiismereti szabadság munkahelyi korlátozását tartja ugyanakkor, amire jellemző példa, hogy sokfelé az állásával játszik az az orvos vagy nővér, aki világnézeti meggyőződésére hivatkozva nem vállal abortuszműtétet. A homofóbia elleni küzdelem jegyében pedig a vállalkozás szabadságát is gyakran megsértik egyes országokban, például azzal, hogy a keresztény társkereső oldalaknak is kötelezővé teszik a homoszexuálisok „kiszolgálását”.
A riport felkérés arra is, hogy aki valamiféle intoleranciát vagy diszkriminációt tapasztalt a vallása miatt, az lépjen ki az anonimitásból – szögezte le március 19-i, hétfői nyilatkozatában Veres András szombathelyi püspök, akit az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) bízott meg a OIDCE tevékenységének nyomon követésével. – Az európai püspökök ott állnak azok mögött, akik úgy érzik, nem tartják tiszteletben a jogaikat, és emlékeztetnek, hogy a vallásszabadság érték, amelyet védeni kell, hogy továbbra is a kontinens békéjének egyik oszlopa legyen – jelentette ki a magyar főpásztor.
origo.hu
Füstös szobák titka – ő küldte Gyurcsánynak a selyemzsinórt
