2012 Amerikája bizonyos értelemben minden korábbinál megengedőbb és elfogadóbb, ha a vallásról van szó: az elnöki címért küzdő három „nagy” közül az egyik (Mitt Romney) mormon (akinek őseit néhány száz éve még üldözték és kivégezték), a másik (Rick Santorum) mélyen hívő katolikus (akit még néhány évtizede is a „pápa csicskásának” tartott volna a túlnyomóan protestáns közvélemény), a harmadik (Barack Obama) pedig radikális baloldali keresztényből lett szabad hívő (akiről még négy éve is kevesen hitték el, hogy valaha elnök lehet). Mindez az ország állapotát tükrözi: a nagy egyházak gyengülnek, a kicsik erősödnek, az emberek pedig saját igényeik szerint választják meg, milyen hittételeket hajlandóak elfogadni és betartani. „Milliónyi eretnek országává lettünk” – állapítja meg Douthat.
Ez a diverzitás azonban nem csak előnyökkel jár. Douthat szerint ez a mindent megengedő változatosság eltörölte azt a közös, keresztény alapot, amelyre egykor a nemzet egysége épült. Lehet, hogy a keresztény hierarchia merev volt és gyakran fölényeskedő, mégis segített összetartani az egyébként hihetetlenül sokszínű nemzetet. A történelmi egyházak iskolák és kórházak kiterjedt rendszerét hozták létre, kulturális alapot adtak az egyébként gyökértelen bevándorlók millióinak és morális hátteret biztosítottak a nagy társadalmi vitákban. Douthat a polgárjogi mozgalmat hozza fel példaként, amikor a déli baptista prédikátorok együtt dolgoztak a katolikus püspökökkel a szegregáció megszüntetéséért – mivel a keresztény hit parancsa ezt diktálta.
Ma is számtalan ügy akadna, melyekért érdemes lenne összefogni. A közös keresztény alapot azonban alaposan megviselte az elmúlt évek liberalizációja. Új, sokszor a korábbiaknál szélsőségesebb frontvonalak nyíltak: Obamát különös neve és nehezen meghatározható vallási hovatartozása miatt továbbra is rengetegen muszlimnak tartják. A hagyományos katolikus értékeket valló Santorumot azzal vádolják, hogy vallási teokráciát vezetne be megválasztása esetén. Romney egzotikus hite pedig nemcsak a konzervatívabb keresztényeket, de a liberálisokat is zavarja – a „toleráns” baloldali cikkírók pedig előszeretettel gúnyolódnak a mormonizmus különösebb elemein.
A végtelen tolerancia és diverzitás tehát visszájára fordult – a közös keresztény értékek elvesztése nem hozott mást, mint „pártoskodást, démonizációt és árokásást” – fogalmaz a The New York Times publicistája.
(The New York Times)
