A sztrájkolók annak a száznál több főt számláló csoportnak a tagjai, amelyet madridi közbenjárás nyomán engedett szabadon a Castro-rezsim 2010-ben és 2011-ben. Új hazájukban azonban – főként a gazdasági válság miatt – nem tudtak elhelyezkedni. A segély mértéke tavaly óta fokozatosan csökkent, s mára Madrid teljesen beszüntette a kubai jövevények „eltartását”. Utóbbiak emiatt nem láttak más kiutat, mint éhségsztrájkba lépni.
„A jogunkat követeljük. Úgy érezzük, hogy magunkra hagytak bennünket, holott gondoskodnunk kell a családtagjainkról is. Tettünkért vállaljuk a felelősséget, még ha ez az életünkbe kerül is” – jelentette ki a tíz egykori fogoly egyike, Durán Rodríguez. Az egykori politikai rabokkal együtt mintegy harminc fő töltötte sátrakban az éjszakát a külügyi tárca székháza előtt.
„Mit érünk azzal, hogy kiszabadultunk a kubai börtönökből, ha nem tudunk miből megélni? – tette föl a kérdést egy másik volt politikai fogoly. – Ha tudtam volna, hogy ide jutunk, inkább ott maradok a börtönben, hogy tovább harcoljak a népemért és a családomért.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!