A százéves magyar szopránt ma már kevesen ismerik – itthon és a tengerentúlon egyaránt. Pedig Budapesten született, 1912. április 17-én, csodagyerekként tartották számon, 11 évesen már a Pesti Vigadóban énekelt, néhány évvel később pedig olyan zeneszerzők írtak számára, mint Lehár Ferenc vagy Kálmán Imre. Az 1930-as évek közepén szerződtette a Universal Pictures, az amerikai út azonban karriere szempontjából balszerencsét hozott: a produkciós cég első filmje felvétele előtt csődbe ment. Az MGM, mely átszerződtette az ígéretes tehetséget, végül nem talált neki megfelelő helyet. A „For Me and My Gal” című filmben Judy Garland mellett kapott helyet, aprócska szerepét azonban kivágták, mivel a stúdió nem akarta, hogy Eggerth „árnyékba borítsa az MGM emelkedő csillagát, Garlandot”.
Az énekes végül otthagyta a filmvilágot, és férje, a lengyel tenor, Jan Kiepura menedzselésébe fogott. Boldogságuk azonban rövid életűnek bizonyult: a nagy énekest 1966-ban szívroham vitte el. Eggerth azóta is közösen vásárolt kastélyukban él, New Yorktól északra, két gyermeket nevelt fel, és sokáig nem volt hangulata az énekléshez. Családja azonban biztatta, és mivel hangját kilencvenéves kora felett sem vesztette el, 2005 óta egyéni esteket ad a New York-i Cafe Sabarskyban, mely a szecessziós Bécs világát idézi meg. A tulajdonosok kezdetben aggódtak: vajon bírni fogja-e a háromnegyed órás fellépést a törékeny öregasszony? Mint kiderült: 45 perc nem is volt elég – Eggerth előadása másfél órán át tartott!
„Az emberek azt kérdezik, milyen érzés 100 évesnek lenni. Nem tudom, nincs összehasonlítási alapom. Kérdezzenek meg 200 évesen, akkor talán majd vissza tudok emlékezni, és mesélek” – magyarázta Eggerth a Post riporterének néhány nappal születésnapja előtt.
(The Washington Post, washingtonpost.com)
origo.hu
Jászsági díler bukott le a rendőrök előtt átadás közben
