Henryk M. Broder publicista a Weltben írt cikkében a szerzőt a művelt antiszemita prototípusának nevezte. „Ahhoz, hogy a Közel-Keleten végre béke legyen, és Grass is meglelje lelki békéjét, ahhoz Izraelnek történelemmé kell válnia, így látja az iráni elnök, és erről álmodik a költő, miközben hagymát hámoz” – fogalmazott Broder.
Elhatárolódás
A vita elérte a berlini politikát is. Ruprecht Polenz, a külügyi bizottság elnöke világosan elhatárolódott az írástól. „Nem tetszik nekem” – nyilatkozta a Mitteldeutsche Zeitungnak. A CDU politikusa úgy fogalmazott, hogy nem Izrael, hanem Irán aggasztja a nemzetek közösségét. Philipp Missfelder, a CDU külpolitikai szóvivője a Kölner Stadt-Anzeigerben kijelentette: „A vers ízléstelen, történelmietlen és a közel-keleti helyzet nem ismeréséről tanúskodik.”
A berlini kormány tüntető nyugalommal reagált. „Németországban létezik a művészi szabadság, és szerencsére a kormánynak is szabad, hogy ne nyilatkozzon minden művész megnyilatkozásról” – fogalmazott Steffen Seibert kormányszóvivő. Angela Merkel már 2006-ban, amikor Grass bemutatta élesen bírált életrajzát, világossá tette, hogy ő és az író egészen eltérő megítéléssel bír a német történelemről. Seibert szerdán kijelentette: Nem tudok újat a kancellárnak Günter Grass személyéhez, műveihez fűződő viszonyáról.
A külügy szóvivője kijelentette, izraeli részről még nem érkezett hivatalos reakció az író versére.
Grass jelenleg nem kíván válaszolni a súlyos vádakra. „A versében elmondott mindent, amit mondani akart, és egészségügyi problémái miatt nincs további mondanivalója” – nyilatkozta Hilke Ohsoling, az író titkárnője.
Süddeutsche Zeitung
