A 2010/2011-es jelentés megállapítja, hogy kínzás nyomaira nem bukkantak ugyan, de több esetben olyan szabálytalanságokat észleltek, amelyek „elfogadhatatlanok”.
A Nemzeti Hivatal a Kínzás Megakadályozásáért (NSVF) elnevezésű szervezet 2008 óta figyeli a németországi büntetés-végrehajtási intézetekben, pszichiátriai klinikákon, valamint azokban az intézményekben uralkodó állapotokat, amelyekben a kiadatási őrizeteseket és az előzetes letartóztatásban lévő személyeket helyezik el.
Az egyik, fiatalkorúak számára létesített berlini büntetőintézetről szólva a jelentés megállapítja, hogy „a cella nem higiénikus, undort keltő állapotban volt”. A foltos habszivacsmatracon döglött bogarakat lehetett látni, a vécésarok és a zuhanyozó mocskos volt. „Ezt a fajta szennyezést az emberi jogok megsértéseként lehet értékelni” – írták.
Gyakori bírálat tárgya volt, hogy a foglyok még az illemhelyen is megfigyelés alatt állnak, video- vagy térfigyelő kamerákkal ellenőrzik őket. Ez a magánszféra megsértését jelenti. A szervezet követeli, hogy a vécésarkot a videofelvételen „takarják el”. Számos büntetés-végrehajtási intézetben a vizsgálat túl kicsinek vagy zsúfoltnak minősítette a cellákat, amelyek el voltak zárva a napfénytől és a friss levegőtől.
Kifogásolja a jelentés a video- és térfigyelő kamerák jelenlétét a szövetségi rendőrség pályaudvarokon vagy repülőtereken lévő fogdáiban is. Emellett több rendőrségi intézményben az őrizeteseket nem világosították fel megfelelően jogaikról. Az egyik pszichiátriai klinikán, az észak-rajna–vesztfáliai Lippstadtban vagy egyáltalán nem voltak kezelőorvosok, vagy túl gyakran cserélgették őket.
Az NSVF figyelemmel kíséri az ENSZ 1984-es, kínzásra vonatkozó tilalmának betartását is. Ezzel összefüggésben megállapítja, hogy „abszolút elégtelenek a rendelkezésre álló kapacitások a több ezer fogda rendszeres ellenőrzésére”. A szervezetnek négy állandó és öt önkéntes munkatársa van. A jelentést első alkalommal készítették együtt a szövetségi és a tartományi hatóságok számára.
