Jelenleg hat török állampolgár áll a baseli bíróság előtt üzletszerűen folytatott zsarolás, illegális fegyverbirtoklás és egyéb erőszakos bűncselekmény miatt. A június 4-ig tartó monstreper a figyelmet a török bevándorlói csoportra terelte, amely különösen nagy számban él a városban. (Basel lakóinak 40 százaléka bevándorló – a szerk.)
Az érintettek elsősorban kurdok, akik az elmúlt évtizedekben telepedtek le „Kisbaselben” (a város Rajna jobb parti részében). A legtöbb török állampolgárt 1999-ben tartották számon a városban, 8343-at, 2011-ben már csak 6711-et, ennek oka, hogy megkönnyítették a honosításukat. A bevándorlók magukkal hozták jogfelfogásukat is, ami számos területen hasonlít az olasz maffiáéra.
Hullám
A mostani baseli eset tökéletesen illeszkedik a korábbi zsarolási esetekhez, amelyekkel már a 70-es, 80-as évek bevándorlási hulláma óta foglalkozik a svájci bűnüldözés. A török állampolgárok egymás között házasodnak, kereskednek, ezt a befelé forduló életmódot használják ki mindazok, akik új áldozatokat keresnek a védelmi pénzek szedéséhez. „Legtöbbször a védelmi pénzt egy politikai szervezethez történő önkéntes hozzájárulásnak nevezik” – nyilatkozta Peter Gill, a baseli államügyészség médiafelelőse. A hatóságok gyakran jutnak az illegális kommunista Kurdisztáni Munkáspárt nyomára ezekben az ügyekben. A jelenlegi perben egy másik törökörökországi szélsőbaloldali szervezet, a Devrimci Sol szimpatizánsai érhetők tetten.
Erőszak
Az erőszak mindig jelen van, ha a „török maffia” üzleteiről van szó, ami megjelenhet rongálás, fenyegetés, verekedés vagy éppen súlyos testi sértés formájában. Bűnös tevékenységüket leplezi a hallgatás íratlan szabálya. Ehhez a viselkedési módhoz még azok is tartják magukat, akik évtizedek óta csak lazán kapcsolódnak szülőhazájukhoz. „Majdnem lehetetlen közöttük nyomozni, mert senki sem hajlandó beszélni. Ez tapasztalható a családon belüli erőszak esetében is” – fogalmazott Gill.
Hogy milyen nehéz a török maffia elítélése, azt az eddigi bírósági döntések is mutatják. Egy 2000-es baseli esetben a bíróság zömmel feltételes szabadságvesztésre ítélte a gyanúsítottakat, illetve sokukat kénytelenek voltak bizonyítékok hiányában felmenteni. E tények ismeretében falra hányt borsónak tűnnek Hanjörg Jester berni államügyész csaknem húsz éve mondott szavai: „Legfőbb ideje, hogy kinyilvánítsuk, hogy Svájcban léteznek törvények, amelyeket tisztelni kell mindenkinek”.
