Hogy hogyan kezdődött, arról máig vitatkoznak. Egy razzia a népszámlálás ellenzőinél? Egy felborított rendőrautó? A biztonsági szervek kemény válasza? Annyi biztos, hogy 1987. május 1-je erőszakba torkollott, Berlin Kreuzberg kerülete égett. Kövek és üvegek repültek, közel ezer fiatal szétverte a környéket. Az utcákon könnygázfelhők, a helyzetet uralni képtelen rendőrség egy ideig kénytelen volt visszavonulni. Egy kifosztott és felgyújtott bevásárlóközpont lett a jelképe a pusztításnak.
Azóta 25 év telt el, és hol több, hol kevesebb pusztítás jellemezte a berlini május 1-jét. Kérdés, hogy a jubileum évében különösen kemény összecsapásokra kell-e számítani. A berlini politika és a rendőrség nem ezzel számol – legalábbis a nyilvánosság előtt a békés jellegét hangsúlyozzák a számtalan tiltakozó akciónak.
„Békés május 1-jére számítok” – nyilatkozta Frank Henkel (CDU), Berlin belügyi szenátora. Ezek meglepően visszafogott hangok, hiszen Henkel keményvonalasnak számít. Képviselőként egyetlen lehetőséget sem hagyott ki, hogy a korábbi SPD–Baloldali Párt-koalíció belbiztonsági mulasztásait ne ostorozza. Henkel tudja, május 1. személyes alkalmassági tesztje is lesz, hiszen már az is provokációnak számít a szélsőbal szemében, hogy egy kereszténydemokrata politikus a belügyi szenátor, így az interneten már jelezték, tüzes fogadtatásban részesítik.
Az erőszak megakadályozása érdekében úgynevezett kettős stratégiát folytatnak, melynek egy része alapos kommunikáció, másrészt a célzott fellépés az erőszakos személyek ellen. Közel 7000 rendőrt vezényelnek utcára, ebből 3000 más tartományból érkezett. Az elmúlt években az összecsapásokban már nemcsak szélsőbaloldaliak vettek részt, hanem kifejezetten a randalírozás érdekében a városba érkező turisták és részegek is.
A hatóságok elsősorban a hagyományos „Forradalmi május 1-jei tüntetést” figyelik, ami leginkább erőszakba szokott csapni. „A nyomás nő – szociális forradalomért” mottó alatt indul a felvonulás, ahol az összecsapások 25 éve elkezdődtek. A szervezők 15 000 résztvevőre számítanak, tavaly 10 000-en voltak. Komoly bizonytalansági tényező a rendőrség számára, hogy tiltakozásul a kormány válságkezelő tevékenysége ellen a tüntetők a hatalom központjába kívánják vinni elégedetlenségüket. A szervezők a belvárosban kívánnak tiltakozni, ahol autókereskedések, bankok és a pénzügyminisztérium is található, amely kiváló célpontnak tűnik. A hatóságok megtiltották, hogy a tüntetők elvonuljanak az Axel Springer Kiadó előtt. A szervezők kijelentették, hogy festékzacskókkal és üvegekkel történő támadás igenis elképzelhető az útba eső munkaügyi központ ellen.
A május 1-jei erőszakcselekmények másik súlypontja Hamburg, ahol szintén nyugodtabb időkben bíznak. „Nincs konkrét jele a rendezvény megzavarásának” – nyilatkozta a rendőrség. Kedden itt is több rendőrszázad áll készenlétben, de nem kértek erősítést a többi tartományból. „A lehetőség megvan, mindenre felkészültünk” – nyilatkozta Sandra Levgrün rendőrségi szóvivő. „A forradalomnak nincs alternatívája” mottóval gyülekeznek ezren St. Pauli kerületben, akik majd a Reeperbahnon felvonulva Ottensenbe vonulnak. A rendőrség szerint itt is elsősorban szélsőbaloldali kuncsaftokra lehet számítani. Két évvel ezelőtt több száz huligán üzleteket, bárokat vert szét az úgynevezett Sánc negyedben. Elsősorban az összecsapásokban érdekelt turisták vívtak utcai harcokat a rendőrökkel. Több mint 30 rendőr sebesült meg. Tavaly a rendőrség lezárta a környéket.
Der Spiegel (spiegel.de)
