Még évekig dolgozhatnak Sarkozy irataival

Nicolas Sarkozy és munkatársai nem kevesebb mint 2700 doboz iratot adtak át távozásuk előtt a francia elnöki adminisztráció illetékeseinek.

Mint arról a párizsi Le Figaro beszámolt, a dobozsor 890 méter hosszú lenne. Igaz, bizonyos titkosszolgálati iratokat és más bizalmas dokumentumokat a távozó adminisztráció megsemmisít, és a távozó elnök magával viszi személyes levelezését is. „Ám a feljegyzések óriási többsége megmarad” – mondta el a lapnak Évelyne Van den Neste, aki az Elysée-palotában jelenleg a dobozokat osztályozza és rendezi, mielőtt átszállítanák őket az Archives Nationales levéltár új épületébe, a Seine-Saint-Denis megyében lévő Pierrefitte-sur-Seine-be.

Minden egyes papírt, feljegyzést átvizsgálnak, a másolatokat megsemmisítik – így a május 15-i hatalomátadás után még több évbe telik, amíg elkészül a Sarkozy elnöksége idején képződött iratok teljes leltára. A Valéry Giscard d'Estaing (VGE) elnöksége (1976–1981) idején született iratanyag feldolgozása 2007-ig tartott, Francois Mitterrand-nak és gárdájának az Elysée-palotában 1981 és 1995 között született feljegyzéseit még most is osztályozzák. A francia országos levéltárban Giscard és Mitterrand iratanyagának kezeléséért felelős illetékes, Jean-Charles Bédague elmondta a lapnak, hogy VGE volt az, aki az elnökök mandátuma idején létrejövő irattömeg megőrzésének és feldolgozásának új szabályozását kezdeményezte. „Addig minden távozó elnök egyszerűen hazavitte az iratait, hogy azokra támaszkodva dolgozzon emlékiratain.”

Azóta a törvény értelmében háromévi börtönnel és 45 ezer eurós bírsággal büntethetők azok, akik szándékosan megsemmisítenek vagy eltulajdonítanak olyan anyagot, amely a levéltárat illeti meg. Minden nagy minisztériumban levéltáros működik, akinek egyik feladata biztosítani a dossziék rendezett átadását a politikai váltások idején. De Gaulle levéltári anyaga 250 méternyi polcot tölt be, Giscard d'Estaing 500 méter, Mitterand másfél kilométer, Chirac 1 kilométer hosszú polcrendszert foglal el irataival. Nemcsak iratokat, hanem hivatalos fotókat is tartalmaz az archívum, Mitterrand és Chirac esetében egyaránt mintegy 300 ezer negatívot. Chirac elnökségétől már digitálisan is tárolják a felvételeket, az utóbbiak száma másfél millió.

Mitterand kijavította a helyesírási hibákat

Minden elnök idején más stílusban bántak az iratokkal. De Gaulle-t például sohasem elnöknek, hanem mindig tábornoknak címezték munkatársai. Az V. Köztársaság első államfője sok jegyzettel látta el a hivatalos papírokat, láttamozta azokat, amelyeket tudomásul vett és lotaringiai kereszttel, saját jelével látta el azokat az ügyeket, amelyeket követni kell. Chirac piros tollal magukra az iratokra írta megjegyzéseit, nem a margóra. Mitterrand kijavította a papíron tanácsadóinak helyesírási hibáit, ha ilyesmire bukkant. Bizonyos dokumentumokkal igen sokat foglalkozott: így például a Nagy Louvre tervezetéhez csatolta azoknak a szobroknak a listáját, amelyeknek szerinte helyet kellett kapniuk a pénzügyminisztériumtól átvett szárnnyal kibővített múzeumban.

Manapság az utókor dolgát megnehezíti az elektronikus posta, az e-mailek zömét törlik – bár a fontosabbakat kinyomtatják vagy elektronikusan rögzítik – mindez azonban mégis rögtönzöttebb, mint a korábbi papíralapú iratkezelés. Egy 2008 évi törvény szabályozza az elnöki dokumentumokhoz való hozzáférést. Elvileg minden magánéleti, katonai titoknak minősített vagy nemzetbiztonsági adatot 50 évre titkosítanak. A kormány munkájára vonatkozó adatok 25 évig nem publikusak, ami pedig a szexuális életre vonatkozik, 100 évig titok marad. A történészek, kutatók, a diákok és a dokumentumfilmesek külön kérelmezhetnek felmentést a tiltások alól: ilyenkor az érintett elnökre vagy megbízottjára tartozik a döntés. Sarkozy már jelezte, hogy személyesen fog határozni az egyes kérelmek sorsáról.