Az arabul nakbának nevezett, 64 évvel ezelőtti május 15-i esemény emlékezetére a legnagyobb megmozdulás Gázában volt, ahol több ezer fiatal vonult át a városon. Az élen egy óriási térképet vittek, amely a történelmi Palesztinát ábrázolta, rajta az Izrael által elfoglalt egykori palesztin települések nevével. A palesztin statisztikai iroda 774 települést tart számon, ahonnan elűzték a lakókat, és 531-et le is romboltak közülük. A menetben ezután nyolc fiatal egy szintén nagyon nagy palesztin zászlót vitt. A tömeg a hazatérésről skandált jelszavakat. A résztvevők között számos palesztin frakció, így a rivális Hamász és Fatah is képviseltette magát. Jeruzsálem környékén és Betlehemben kődobáló fiatalok összecsaptak az izraeli rendőrséggel, harmincan megsérültek. Ciszjordániában általános sztrájkot tartottak.
Megemlékezést tartottak Rámalláhban, a Palesztin Hatóság székhelyén is, ahol Mahmúd Abbász palesztin elnök a később, 1967-ben megszállt területekről szólva kijelentette: „bármilyen erős és agresszív Izrael, el lesz távolítva onnan„.
Az összegzések szerint 1947–1949 között 750 ezer palesztin menekült el önként vagy kényszer hatására Izrael területéről. Jó részük máig menekülttáborokban él, amelyekből egyedül a Gázai övezetben nyolc van, köztük a legnagyobb a 200 ezer fős Dzsabalija. Számos arab ország szintén befogadott palesztin tömegeket. A menekültek és leszármazottaik hazatérése őseik földjére a palesztin–izraeli végleges békekötés egyik legsúlyosabb megoldandó problémája. Az izraeliek nagy többsége ellenzi, mert attól tart, hogy kisebbségbe kerül az országban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!