A 424 kilométeres vasútvonalat a japán megszállók építették brit, holland és amerikai hadifoglyokat is kényszermunkára fogva. A vonal a Bangkoktól nyugatra lévő Nong Pladikot köti össze a dél-mianmari Moulmein kikötőváros melletti Thanbyuzayattal.
Aung Min vasútügyi miniszter elmondta: külföldről is kaptak ígéretet a segítségre, így ha elkészülnek az előtanulmányok, az esős évszak után hozzáláthatnak a felújításhoz.
A felújítási tervek már 1992-ben készen voltak, de csak a katona juntát tavaly felváltó új mianmari vezetés, amely jelentős politikai és gazdasági reformokat ígért, vette komolyan fontolóra az újjáépítést.
A kormány döntéséhez hozzájárult az is, hogy szeretnének segíteni a thaiföldi határ térségében élő szegény és a külvilágtól elzárt embereken a kereskedelem és az idegenforgalom fellendítésével.
A területen a karen kisebbség él. Az 51 milliós mianmari lakosság 7 százalékát kitevő karenek nagyobb autonómiára törekvő fegyveresei több mint hatvan éven át folytattak gerillaháborút az ország keleti őserdeiben.
Harcukat egy évvel az ország brit gyarmati uralomtól való függetlenségének kikiáltása után, 1949-ben kezdték, s az elmúlt húsz évben a katonai junta erőivel vívott összecsapásaik több ezer ember életét követelték. A világ figyelmét elkerülő polgárháborúban a hadsereg az elmúlt években több jelentős offenzívát is indított, s a harcok elől 200 ezer ember menekült át Thaiföldre. A karenek az idén januárban kötöttek tűzszünetet a mianmari kormánnyal.
A japánok annak idején 16 hónap alatt építették fel a „halál vasútvonalát„, amelyet 1945-ben a szövetségesek bombázásai leromboltak. A vasútépítés idején a rendkívül rossz bánásmód miatt a külföldi hadifoglyok közül 13 ezren, míg az ázsiai kényszermunkások közül 80-100 ezren haltak meg.
A történelemnek ez a szomorú fejezete ihlette Pierre Boulle francia írót a Híd a Kwai folyón című könyve megírásához, amely alapján készült a világsikert aratott film.
