A monarchia népszerűsége évtizedes tetőponton áll, és ez nem kis részben a nyolcvanhat éves Erzsébet hatvanéves uralkodásának köszönhető – ebben a kérdésben jobb- és baloldali lapok egyaránt egyetértenek. „Huszonöt éves kora óta egyetlen pillanatra sem vesztette el kötelességtudatát – fogalmaz a The Telegraph. – Csendes, legkevésbé sem hivalkodó méltósága elhallgattatta a republikánus hangokat. Legnagyobb erénye, hogy királyian rejtélyes tudott maradni: bár ő az ország legismertebb embere, mégis a mai hírességek tökéletes ellentéte.”
Sokan unottságnak, lenézésnek tekintik érzelemmentes viselkedését – ez azonban valójában nem más, mint „az angol nemzeti karakter tisztelettudásának tökéletes kifejeződése” – írja a Daily Mail. „Való igaz, voltak izgalmasabb, jobban megnyíló, színesebb egyéniségű uralkodóink, akik beavatkoztak a politikába és csatába vezették a seregeket. De olyan, aki több odaadással vagy keményebben szolgálta hazáját, nem létezett” – összegez a konzervatív lap publicistája.
Nem minden olyan csillogó azonban a szigetországban, mint a jubileumi ünnepség gyémántjai. A második erzsébeti kor a többségnek elhozta a jólétet, a modern egészségügyi ellátást és a növekvő élettartamot – az emberek fele mégis úgy érzi, jobb volt az élet hatvan évvel ezelőtt. A konzervatív Daily Mail és a baloldali The Guardian publicistája is a „hanyatlás” szót használja a világháború utáni évtizedekre – a két igen különböző beállítottságú lap ráadásul még az okban is nagyrészt egyetért: a felelős a politikai elit. „A Winston Churchill nevével fémjelzett ötvenes évek nagyjait egy magániskolában nevelkedett, elkényeztetett, egész életében a kiváltságosokhoz tartozó réteg váltotta fel” – jegyzi meg a Mail. „A világháború utáni tettvágyat és optimizmust pedig a tehetetlenség érzése – írja a The Guardian. – A gazdasági válság bekövetkeztével az embereknek végleg rá kellett döbbenniük, hogy vezetőik a legkisebb mértékben sem képesek őket megvédeni a bankárok ámokfutásának következményeitől”.
II. Erzsébet ereje és népszerűsége éppen ebben rejlik: ő az a személy, akire „nem hatnak a piaci folyamatok”, ahogy a The Guardian fogalmaz. „Ő az egyetlen, aki a mocsok felett lebeg, akit nem érint a piac szégyentelen kapzsisága, és nem tagja a kormánynak, mely nem akar és nem is képes gátat szabni a nyerészkedésnek. A szebb idők nagy problémája, hogy az uralkodó túlságosan elkülönül alattvalóitól. Paradox módon mára épp ez a másság lett Erzsébet legnagyobb erőssége. A királynő maradt az egyetlen közintézmény, melyben vakon bízhatunk” – szól az írás.
(The Guardian, guardian.co.uk, The Telegraph, telegraph.co.uk, Daily Mail, dailymail.co.uk)
origo.hu
Precízen időzített kémbotrány: így keltett pánikot a dollármédia
