A Szocialista Pártból, a tőle balra álló pártokat tömörítő Baloldali Frontból és a Zöldekből álló parlamenti baloldal a szavazatok 45 százalékára, a jobbközép Népi Mozgalom Uniója 35, míg a szélsőjobboldali Nemzeti Front 15 százalékra számíthat. A kétfordulós választás végén azonban mintegy 300-350 közötti képviselői helyet, azaz biztos többséget szerezhet a baloldal.
„A Szocialista Párt számára a cél, hogy úgy nyerje meg a választást, hogy az elnök meg tudja valósítani a programját” – hangsúlyozta Frédéric Dabi, az IFOP közvélemény-kutató intézet elemzője.
Amennyiben azonban a közvetlen elnökválasztás után a szinte tejhatalommal rendelkező államfő tábora mégsem szerezne többséget a nemzetgyűlésben, jogköreinek jelentős részét elvesztené a parlamenti többség által támogatott miniszterelnök javára. A szocialistáknak ezért lényeges megnyerniük a nemzetgyűlési választásokat, ha el akarják kerülni, hogy Francois Hollande egy jobboldali miniszterelnökkel kerüljön hatalmi „társbérletbe”.
Franciaország 17 év utáni első baloldali államfője az elmúlt hónapban számos jelképes és népszerű intézkedést hozott: jelentősen csökkentette a miniszterek és az állami vezetők fizetését, az albérleti díjak befagyasztását kezdeményezte, a fizetésből élők mintegy ötöde számára visszaállította a nyugdíjkorhatárt 60 évre, valamint a gazdasági növekedés érdekében európai szintű döntésekért szállt síkra.
Ezzel párhuzamosan Nicolas Sarkozy elnökválasztási vereségét követő visszavonulása után a jobboldal vezető nélkül maradt, s befolyásos politikusaik nyilatkozatai alapján úgy tűnik: az UMP maga sem számol azzal, hogy társbérletbe kerülhet a szocialista államfővel. A pártot jelenleg vezető Jean-Francois Copé, Francois Fillon volt miniszterelnök és Alain Juppé volt külügyminiszter elsősorban egymás ellen küzd a jobboldal vezetői szerepéért már a 2017-es elnökválasztásra gondolva. A várható vereség arányának csökkentése érdekében a jobboldal az euróválság közepette a szocialisták „felelőtlen” programjának finanszírozására előkészített „hatalmas adóemelés” megakadályozásáért próbálja mozgósítani a konzervatív tábort.
A favoritnak számító szocialisták azzal tisztában vannak, hogy egyedül nem fognak tudni többséget szerezni, és legalább 15-25 képviselői helyet a Zöldeknek kell majd átengedniük. Ugyanakkor azt remélik, hogy nem kell majd „közösködniük” a parlamentben a radikális és kommunista Baloldali Fronttal, amely várhatóan szintén 15-25 fős képviselői csoporttal rendelkezik majd az új alsóházban.
Az elnökválasztáson 18 százalékot elért szélsőjobboldali Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Front arra számít, hogy 1986 után most először ismét küldhet képviselőket a nemzetgyűlésbe. Erre elsősorban a délkeleti és az északi országrészben van esélye. A pártelnöknek saját választókörzetében, az északi Hénin-Beaumont nevű városban egy szocialista képviselőjelölt mellett az elnökválasztáson legnagyobb ellenfelének bizonyult Jean-Luc Mélenchonnal kell összecsapnia.
A Baloldali Front 11 százalékot elért elnökjelöltje ugyanis – részben a politikai show és a média figyelmének kedvéért – a településre költözött, hogy szavai szerint „visszaállamosítsa” azt a szélsőjobboldaltól, és visszavágjon Le Pennek, amiért az elnökválasztáson elorozta előle a harmadik helyet. Az IFOP felmérése szerint vasárnap Le Pen végezhet az élen 34 százalékkal, Mélenchon pedig 29 százalékra számíthat. A második fordulóban azonban nagy az esély arra, hogy a kieső jelöltek támogatásával Mélenchon személyesen akadályozza meg, hogy Marine Le Penből nemzetgyűlési képviselő legyen.
A jobbközép kizárta az együttműködés lehetőségét a szélsőjobboldallal, de a két forduló között elképzelhető, hogy egy-egy választókörzetben helyi szinten megállapodás születik az FN és az UMP jelöltjei között.
