Az Egyesült Államok kilenctagú legfelső bírói testülete ezzel 5:4 arányban megerősítette azt a saját, 2010-ben meghozott határozatát, amelynek értelmében magáncégek és magánszemélyek a „szólás szabadsága jegyében” – bizonyos feltételek mellett – korlátlanul költhetnek politikai kampányfinanszírozásra. A korlátozásmentesség fenntartása mellett a konzervatív, a 22 másik állam által támogatott montanai álláspont mellett pedig a liberális beállítottságú bírók foglaltak állást.
A legfelsőbb bíróság ezúttal három cég – az American Tradition Partnership (Amerikai Hagyomány Társaság) nevű érdekképviseleti csoport, egy, a lövészsportot támogató, nonprofit szervezet és egy családi festéküzlet – javára döntött, amelyek az állították, hogy Montanában korlátozták a szólásszabadsághoz való jogukat. Az amerikai kereskedelmi kamara által is támogatott három cég arra hivatkozott, hogy az 1912-es, szavazás által is megerősített montanai korrupcióellenes törvény nem írhatja felül a legfelső szövetségi szinten 2010-ben meghozott verdiktet.
A legfelsőbb bíróság a két évvel ezelőtt a Citizens United (Egyesült Állampolgárok) nevű konzervatív nonprofit szervezet és a Szövetségi Választási Bizottság közötti perben hozott ítéletében leszögezte, hogy a kormányzat nem tilthatja meg egyes cégeknek, szakszervezeteknek vagy magánszemélyeknek, hogy a politikával kapcsolatban „független” kiadásokat eszközöljenek.
Egy körzeti szövetségi fellebbviteli bíróság – a legfelső szintű döntéssel összhangban – olyan végzést hozott, amelynek értelmében „az olyan csoportoknak nyújtott hozzájárulások, amelyekkel kizárólag független kiadásokat valósítanak meg, nem korlátozhatók”.
„Super PAC”
A „független” kiadásokat a „super PAC” (super polical action committee, politikai szuper akcióbizottság) nevű szerveződések használják fel, amelyek a hagyományos kampányfinanszírozási szabályozástól függetlenül, korlátlanul költhetnek az általuk fontosnak tartott politikai ügyek támogatására. A „super PAC”-ek tevékenységüket jelöltekkel vagy politikai pártokkal nem egyeztethetik, és fel kell fedniük, hogy kik a donoraik. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a csoportok érintkezésben állnak a kampánystábokkal és névtelen adományokat is elfogadnak. A „super PAC”-ek irányítói a politikusok egykori munkatársai és beosztottjai, donorai pedig Amerika szupergazdagjainak egy néhány tucatnyira tehető, szűk csoportja, akik egyébként részt vesznek a jelöltek hivatalos adománygyűjtésének szervezésében is.
Erős hatás
A „super PAC”-ek forrásmozgósító hatása először a 2010-es, félidős választások idején mutatkozott meg, amelyeken a Republikánus Párt elsöprő győzelmet aratott, és elhódította a demokratáktól a képviselőházi mandátumok többségét. A „független” támogatások terén egyébként az ellenzéki párt elnökjelölti posztjának várományosa, Mitt Romney jobban áll, mint Barack Obama elnök, noha a két évvel ezelőtti kudarcból okulva az ő hívei is létrehoztak egy „super PAC”-et.
Az érvényben lévő amerikai kampányfinanszírozási szabályozás értelmében magánszemélyek választásonként legfeljebb 2500 dollárral támogathatnak egy-egy szövetségi posztra pályázó jelöltet, évi 30 800 dollárt adományozhatnak az általuk preferált párt országos bizottságának és 5-10 ezer dolláros összegeket juttathatnak az állami, körzeti és helyi szintű pártszervezeteknek. A támogatás egy kétéves választási ciklus során összességében nem haladhatja meg a 117 ezer dollárt.
Miközben a bevallottan a politikusjelöltek támogatására létrehozott hagyományos, szövetségi PAC-ek (politikai akciócsoportok) egy-egy jelölt támogatására választásonként legfeljebb 5000, pártonként pedig évente 15 000 dollárt költhetnek, az elvileg független célokra – valójában elsősorban az ellenfelek lejáratását célzó kampányokra költő – „super PAC”-ek esetében hétszámjegyű csekkek röpködnek. Az amerikai legfelsőbb bíróságnak a korlátlan kampányfinanszírozással kapcsolatos, megismételt állásfoglalása nyomán jogi szakértők szerint a „super PAC”-ek betiltásához alkotmánymódosításra lenne szükség. Ezt keresztülvinni azonban csaknem lehetetlen az Egyesült Államokban, mert ehhez kétharmados jóváhagyásra lenne szükség a szövetségi törvényhozás mindkét házában, amit még az államok háromnegyedének is meg kellene erősítenie.
origo.hu
Fordulat jön az időjárásban – mutatjuk!
