A szombati német lapok a megállapodások közül azt a két pontot emelték ki, hogy az állandó euróövezeti válságkezelő rendszer (ESM) a jövőben közvetlenül segíthet meg bankokat, a kormányokat támogató állampapír-vásárlási akciókért cserébe pedig nem kell extra megszorító programot végrehajtani, hanem csak az Európai Bizottság országspecifikus ajánlásait kell betartani, ami egyébként is kötelessége valamennyi tagországnak. Ez utóbbi elemmel kapcsolatban például a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) megjegyezte: sajátos, hogy különleges juttatásra feljogosító teljesítményként jelenhet meg egy olyan alapvető elvárás, mint a jogkövető magatartás. „Mióta lehet bármit is pusztán a törvények betartásához kötni?” – tette fel a kérdést a FAZ az Euró-kezesség fogságában című írásában.
A lap szerint az olasz és a spanyol miniszterelnök „szemtelen politikai zsarolási manőverrel” kikényszerítette, hogy az euróövezeti bankok feletti közösségi kezességvállalás eszközévé tegyék az ESM-et. „Ez hihetetlen” – írta a FAZ, hozzátéve: Angela Merkel a hét elején arról beszélt, hogy amíg ő él, nem lesz közösségi garancia az egyénileg felhalmozott adósság törlesztésére, és „még el sem értük a hét végét, Németország máris nagyon közel került ehhez”.
Elkezdődött a Merkel-korszak vége?
A pénteki szavazáson a képviselőknek név szerint kellett véleményt nyilvánítaniuk az Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM) rögzítő törvényről.
A koalíciós pártok (CDU, CSU, FDP) összesen 311 főt delegálnak a Bundestagba, ám a megejtett három szavazáson egyszer sem jött össze a 311 kormánypárti igen. Mintegy húsz uniópárti, illetve liberális honatya mindhárom alkalommal nemmel voksolt.
Thomas Oppermann, az ellenzéki szociáldemokraták (SPD) alsóházi ügyvezetője szombaton hangsúlyozta: Merkel nem kapta meg a „kancellári többséget” e fontos szavazásokban, tehát a kormányoldal frakciója nem állt ki egységesen a kancellár irányvonala mellett. „Egy kancellári demokráciában elengedhetetlen, hogy az összes alapvető kérdésben meglegyen a kancellári többség” – jelentette ki Oppermann, aki szerint pénteken „tanúi voltunk annak, hogy megkezdődött a Merkel-korszak vége”.
Újabb lépések a kezességvállaláshoz
A liberális Der Tagesspiegel szerint ezek után már senki nem mondhatja, hogy a megszorító politika erőltetésével Merkel válságba sodorja az eurót. A kancellár engedett, és ezzel az eurót használó uniós tagországok közössége „újabb lépést tett a közös kezességvállalás felé” – írta a lap kommentárjában.
A baloldali Berliner Zeitung az Angela Merkel két arca című írásában kifejtette: a kancellár engedményeket tett az olasz és a spanyol kormányfőnek, de „nem behódolt, hanem politikai nagyságról tett tanúbizonyságot, hiszen a koalíciós béke fölé helyezte Németország és Európa érdekét”. A lap szerint az ESM átalakítása megfelelő lépés, és azt a belátást tükrözi, hogy a válság már nem valami távoli, absztrakt probléma, hanem Németországot is fenyegető veszély.
A Rzeczpospolita című konzervatív lengyel napilap hétvégi kiadása szerint a lengyel bankszektornak nem kedvezne a bankunióhoz való csatlakozás, a közös európai szabadalom pedig a lengyel vállalkozók jövőjét veszélyezteti. A brüsszeli csúcstalálkozón hozott döntéseket kommentálva a lap Donald Tusk lengyel miniszterelnök szavaira emlékeztetett, aki pozitívumként könyvelte el, hogy Lengyelország – más nem euróövezeti országokhoz hasonlóan – maga dönthet a bankunióhoz való csatlakozásról.
