Mire jut Rompuy és Barroso a háborús csetnikvezérrel?

A csatlakozási tárgyalások megkezdésének előfeltételeként az Európai Unió azt várja Belgrádtól, hogy javítsa viszonyát Koszovóval.

Nikolić a nap folyamán találkozik Herman Van Rompuyjel, az Európai Tanács, majd José Manuel Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével. A nemrég államfővé választott Nikolićot korábban nacionalista-populista politikusként tartották számon az EU-ban, és az unió csak a diplomácia szabályai által megkövetelt minimális mértékben leplezte, hogy az egyértelműen Európa-barátként ismert Boris Tadić előző államfőnek szurkolt az elnökválasztáson. Nikolić azonban nem csupán győzött, hanem változtatott is retorikáján az utóbbi időben, és országa európai integrációjának szükségességéről beszélt.

 

1991-ben a szerb-horvát határ mellett fekvő Vukovárt hónapokig ostromolta a jugoszláv néphadsereg, elfoglalása után pedig a szerb csetnikek kifosztották a várost, ártatlan civileket gyilkoltak halomra, kórház alagsorában élő embereket evakuálás címén buszokra szállították, majd a pár kilométerre lévő Ovčara faluba vitték, ahol kínzások után mindannyiukat lelőtték és közös tömegsírba dobták. 7500 horvát katona veszítette életét. A háború végén Franjo Tudjman akkori horvát elnök első útja ide vezetett, hogy lerója a kegyeletét a védők előtt. Nikolić májusban azonban úgy nyilatkozott: „Vukovár szerb város, ahová nem szükséges visszatérniük az elmenekült horvátok

Mint arról hírt adtunk, sem a szlovén, sem a horvát, sem a bosnyák elnök nem vett részt Nikolić június 11-ei hivatali beiktatásán, bár hivatalosan nem indokolták távolmaradásukat. Szlovéniát leszámítva Bosznia-Hercegovina és Horvátország véres polgárháborúban vívta ki szabadságát és önrendelkezését a szerb agresszorokkal szemben a közelmúltban. Nikolić részvétele ezekben az összecsapásokban és a délszláv háború két emblematikus színteréről, Vukovárról és Srebrenicáról immár államfőként tett kijelentései azonban rávilágíthatnak arra, hogy miért maradhattak távol a ceremóniáról. A szerb államfő világszerte felháborodást váltott ki, mikor azt állította, hogy a szerbek által a boszniai Srebrenicában a háború alatt elkövetett vérengzés súlyos bűntett volt ugyan, de nem népirtás –, ám Brüsszelben e nyilatkozat elítélésén túl mégis az új szerb vezetővel kapcsolatos óvatos várakozásokra helyezik a hangsúlyt.

Elfogadhatatlan vélemény

1995-ben Srebrenicában szabályos népirtás történt: a boszniai szerb hadsereg a Skorpió nevű csetnikegylettel együtt kivégezett több ezer muszlim férfit és fiút. Sok kivégzett ma is tömegsírokban nyugszik, az azonosításuk gyakorlatilag azóta folyik. A szerb elnök a népirtás tagadása mellett kijelentette azt is, hogy ő nem látogat majd a város melletti erdőbe, ahol a vérengzések zajlottak.

Vukovárt és Srebrenicát még az kapcsolja össze, hogy a legbrutálisabb mészárlásokat azok a csetnikek vitték véghez, amelyeknek Voislav Šešelj volt a vezérük, és Tomislav Nikolić a második számú vajdájuk.

Robert Cooper uniós diplomata – akit a szerb–koszovói párbeszéd előmozdításával bízott meg Catherine Ashton, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője – szerda este az Európai Politikai Központ (European Policy Centre, EPC) által szervezett Koszovó-vitában visszautalt Nikolić Srebrenica-nyilatkozatára, és azt mondta, az abban megfogalmazott vélemény teljességgel elfogadhatatlan. Ám – tette hozzá – Nikolićot is alapvetően a tettei alapján kell majd megítélni.

Stefan Füle bővítési EU-biztos – aki az uniót képviselte Nikolić hétfői belgrádi beiktatási ünnepségén – sajtóértesülések szerint az új szerb államfő értésére adta: Belgrád, amely elvben már megkapta ugyan az uniós tagjelölti státust, csak akkor számíthat a tényleges csatlakozási tárgyalások megkezdésére, ha javítja viszonyát Koszovóval. 

Dolgozni kell a reformokon

Az EU 27 tagországa közül 22 már elismerte Koszovót, a többi öt – Ciprus, Görögország, Románia, Spanyolország és Szlovákia – azonban ettől elzárkózik. A szerdai EPC-rendezvényen Cooper úgy vélekedett: Prištinának most nem amiatt kell aggódnia, hogy az „ötök” akadályozzák Koszovó teljes jogú beilleszkedését a nemzetközi közösségbe, hanem dolgoznia kell az EU-hoz való közeledés érdekében szükséges reformokon. Az uniós diplomata felhívta a figyelmet arra, hogy Koszovó az utóbbi egy évben jelentős eredményeket ért el. Utalt arra, hogy készül az uniós „megvalósíthatósági tanulmány” egy esetleges EU-koszovói társulási egyezmény ügyében, és napirenden van az EU-koszovói vízumliberalizációs folyamat menetrendjének az ügye. Úgy vélekedett, hogy kiemelkedő jelentősége van a Belgráddal való megállapodásnak a regionális értekezleteken való koszovói részvétel feltételeiről.

E feltételek lényegében két, egymással nem teljesen egybevágó nemzetközi dokumentumon alapulnak. A szerbek azt az 1244-es számú ENSZ biztonsági tanácsi határozatot lobogtatják, amely „státussemleges” módon még nem utalt a nemzetközi igazgatás alá helyezett Koszovó állami önállóságának lehetőségére. A koszovóiak pedig arra a későbbi hágai nemzetközi bírósági állásfoglalásra hivatkoznak, amely szerint az önállóság kinyilvánítása nem volt ellentétes a nemzetközi joggal. 

Hiányolják a megjegyzést

Belgrád és Priština – nagyrészt Cooper közvetítő erőfeszítéseinek hatására – elvi kompromisszumra jutott ugyan abban, hogy a diplomáciai okmányokban miként kell csillaggal utalni Koszovó nevének említésekor az „entitás” sajátos jogállására, ám a probléma a gyakorlatban még korántsem rendeződött. Mint azt az EPC-rendezvényen jelen levő Petrit Selimi koszovói külügyminiszter-helyettes elmondta, a szerbek a tárgyalóasztalon elhelyezett országnévtábláról is rendre hiányolják a nekik fontos utaló megjegyzést, és ez akadályozza a párbeszédet.

Nikolić csütörtöki brüsszeli tárgyalásain uniós diplomáciai forrás szerint megvitatják, hogy milyen konkrét területeken lehetne próbálkozni a szerb-koszovói viszony – minden jel szerint csak nagyon apró lépésekben megvalósítható – javításával.