Új vezetők kerültek a baloldal élére

Új vezetőket választott a német ellenzéki Baloldal (Die Linke), amelynek vasárnap véget ért tisztújító kongresszusán nem sikerült feloldani a nyitást és megújulást szorgalmazó csoport, valamint a szociáldemokratákkal való együttműködést elutasító irányzat ellentétét.

A küldöttek Katja Kippinget és Bernd Riexingert választották meg társelnöknek a következő két évre Gesine Lötzsch és Klaus Ernst helyébe. Mindketten egységre, a párton belüli csatározások beszüntetésére szólítottak fel. A párt vezető testületeiben a fundamentalistának nevezett irányzat képviselői kerültek többségbe.

A szociáldemokratáktól (SPD) elzárkózó irányzat fölénye az első kommentárok szerint leginkább az Angela Merkel kancellár vezette konzervatívok helyzetét erősíti, mert így továbbra is megosztott a pártpolitikai tér bal oldala. Az újítást szorgalmazók győzelme megnyitotta volna az utat az SPD, a Zöldek és a Baloldal együttműködése előtt, így szinte borítékolni lehetett volna, hogy a 2013-ban következő országos parlamenti választáson baloldali koalíció váltja a jelenlegi konzervatív-liberális koalíciót – mutatnak rá elemzők. Hozzáteszik: a hónapok óta tartó vezetési válságot nem sikerült megoldani a Göttingenben tartott kongresszuson, legközelebb várhatóan akkor élesedik az ellentét, amikor kancellárjelöltet kell állítani a választásra.

Az egykori keletnémet állampárt utódszervezetéből, a PDS-ből és egy nyugati baloldali tömörülés, a WASG egyesüléséből 2007-ben létrejött, az SPD-től balra elhelyezkedő pártot az alapszabály szerint társelnöki rendszerben vezetik, és az egyik társelnök mindig nő. Az alapszabályban nem rögzített, de következetesen betartott szokás szerint az egyik társelnök a keleti tartományokat, a másik pedig a nyugati országrészt képviseli. Katja Kipping keletnémet, Bernd Riexinger nyugatnémet származású.

Az elnökválasztás eredménye azonban nem a szabályok és a hagyományok tiszteletét jelzi, hanem a pártszakadással fenyegető megosztottságot. A pragmatikus politizálást sürgető szárny a keleti tartományokban erősebb, míg a fundamentalistáknak a volt NSZK területén van nagyobb befolyása. A pártot így egyszerre feszíti a kelet-nyugati ellentét, és az alapokhoz ragaszkodó erők és a realistának nevezett gyakorlatias, modernizáló irányzat szembenállása. Kipping a frakcióharcok befejezését és az egység helyreállítását sürgető „belgák” közé tartozik. Riexinger a szélsőbalos irányzat képviselője.

A Bundestagban – a német törvényhozás alsóházában, ahol öt frakció működik – a Baloldal képviselőcsoportja nagyságra a negyedik. A belső harcok miatt a párt választói támogatottsága és taglétszáma is csökken. Választói támogatottsága jelenleg 6 százalék, 1 százalékponttal haladja meg a parlamenti bejutási küszöböt, pedig a legutóbbi, 2009-es választáson még 11,9 százalékot ért el. A taglétszám az idén hetvenezer alá csökkent, holott 2009-ben még csaknem nyolcvanezer tagja volt a pártnak.