Egyelőre megbukott a felsőházi reform csúfos kudarcot hozva a változást sürgető liberális-demokratáknak, de David Cameron miniszterelnöknek is, aki nem tudta elfojtani a törvény ellen saját pártjában kialakult lázadást. Végül összesen kilencvenegy konzervatív képviselő nem szavazta meg a reformot. A parlament így is nagy többséggel további vitára javasolta a törvényt, mivel a Munkáspárt elviekben egyetért annak céljával – azzal azonban nem, hogy egy ilyen fontos kérdés megtárgyalására csupán tíznapos időkeret álljon rendelkezésre. A konzervatív lázadók és a munkáspártiak együtt többségbe kerültek, a létfontosságú időlimit bevezetése így lehetetlenné vált. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bár a törvény elméletileg a parlament előtt van, obstrukcióval akár a végtelenségig elhúzható elfogadása – amit a felsőházi változásokat harcosan ellenző konzervatívok minden bizonnyal meg is fognak tenni. Cameron ezért inkább úgy döntött, őszre halasztja az időkorlátról szóló szavazást, így megmentette a koalíciót a parlamenti leszavazás kudarcától – egyelőre.
Drámai pillanatok
Az est bővelkedett drámai pillanatokban. A lázadók és a reformmal szembeni ellenérzések erejét mutatja, hogy két miniszteri tanácsadó is inkább feladta kormányzati pozícióját, csakhogy a javaslat ellen szavazhasson. Conor Burns maga mondott le röviddel a szavazás előtt, Angie Brayt pedig nemleges szavazatát látva azonnal kirúgták állásából. „Nem tudtam volna tükörbe nézni, ha igennel szavazok – nyilatkozta később Burns. – A felsőházi reform ellenzése évtizedek, generációk óta a konzervatív felfogás részét képezi, és most mégis mellette kellett volna állnom. Micsoda felfordult világ!”
A végső konfrontációra végül nem a tanácsteremben, hanem a parlament folyosóján került sor, mégpedig David Cameron miniszterelnök és a lázadók vezére, Jesse Norman képviselő között. A lapokhoz eljuttatott beszámolók szerint a miniszterelnök „szégyenletesen viselkedett”, kibújt belőle az az énje, mely „nem egészen úriember” – ismerve a britek hajlamát a kevesebbet mondásra, igencsak forró eszmecserére kell gondolni. A vita után Norman a parlamenti Stranger’s Barban lazított társaival, amikor felkeresték a toryk „ostorai”, azaz a pártfegyelem fenntartásáért felelős tisztviselők, és gyakorlatilag kivezették az épületből. „Elmondták neki, mekkora kárt okozott a kormánynak, és hogy jobb, ha most elmegy innen. Jesse jó ember, úgyhogy szót fogadott” – magyarázta az egyik, neve elhallgatását kérő szemtanú.
Merre tovább, koalíció?
A miniszterelnöknek jó oka van az idegeskedésre: a szavazás kudarca ugyanis komoly szakadékot nyithat az egyébként is felemás szükségházasságban kormányzó koalícióban. A liberális-demokraták már korábban jelezték, ha Cameron nem szedi rendbe pártja lázadóit, ők sem fogják megszavazni a toryk által támogatott választókörzet-átrendezést. David Laws, a liberális-demokraták nagy öregje arról beszélt, a koalícióban „mindenkinek be kell tartania, amit ígért”, és hogy a kudarc „láncreakciót” indíthat el. Bernard Jenkin konzervatív politikus még messzemenőbb következtetésekig jutott. „Akár a koalíció és a kormány hivatali idejét is megrövidítheti az ellentét. Könnyen lehet, hogy időközi választásokat kell kiírni” – fogalmazott.
The Telegraph, telegraph.co.uk, The Guardian, Guardian.co.uk
