Az európai uniós tagországok állam- és kormányfői tanácsának elnöke, Herman Van Rompuy szerint fontos év volt az idei Koszovó uniós integrációjának szempontjából, az egykori jugoszláv tartomány számára számos fontos előrelépést hozott az elmúlt időszak.
Koszovó szeptemberben válhat teljes mértékben független állammá. Az ország szuverenitását támogató 25 tagú csoport július 3-án Bécsben bejelentette: véget ért a nemzetközi felügyelet.
Ismert, ahhoz, hogy Szerbia megkapja a Brüsszellel folytatandó csatlakozási tárgyalások kezdésének időpontját, legfontosabb feltételként javítania kell a Koszovóval való kapcsolatát.
„Nagy erőfeszítéseket várok a Belgráddal való kapcsolatok normalizálása érdekében, készséget a komoly és őszinte párbeszédre, amint azt a szerb hatóságoktól is kértem” – mondta Ban Ki Mun Koszovóba érkeztekor. Az ENSZ-főtitkár előzőleg Belgrádban tárgyalt.
A főtitkár nyugtalanságát fejezte ki a függetlenné vált egykori szerb tartomány északi részében tapasztalható etnikai feszültség miatt. Ezen a vidéken lakik a Koszovóban élő mintegy 120 ezer szerb nagy többsége, amely továbbra is Belgrádhoz hűséges, és elutasítja Pristina fennhatóságát. Ban kérte, hogy vegyék figyelembe az érintett lakosság véleményét, ismerjék el jogait és igényeit.
A főtitkár Pristina repülőterén találkozott Atifete Jahjaga koszovói elnökkel és Hashim Thaci kormányfővel, és találkozott a koszovói nemzetközi missziók képviselőivel is. Ban Ki Mun így kívánta annak látszatát elkerülni, hogy elismeri Koszovó függetlenségét. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának két állandó, vétójoggal rendelkező tagja, Oroszország és Kína határozottan ellenzi, hogy Koszovót felvegyék az ENSZ-be. Hashim Thaci kormányfő ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy a koszovói nemzetközi misszió szerepe már a múlt része.
Ban Ki Mun egy korábbi interjújában leszögezte, hogy koszovói látogatása az ENSZ BT 1244-es számú határozatával összhangban történik. Az 1999 júniusában elfogadott határozat egyebek között kimondja, hogy Koszovó „lényegi autonómiával” rendelkezik Jugoszlávián belül, elismeri a jugoszláv szövetségi állam „szuverenitását és területi integritását”, s kilátásba helyezi Koszovó végső státusának későbbi rendezését, anélkül hogy megemlítené a függetlenség lehetőségét.
