Lampedusa Olaszország legdélebben fekvő szigete, amely inkább az afrikai partokhoz, mint az olasz csizmához van közelebb. A rajta lévő apró, alig ötezer fős település éveken át a turisták közkedvelt célpontja volt. Hamisíthatatlan mediterrán hangulatú kávézóival, igazi olasz éttermeivel, vidám, latin zenés estjeivel bepillantást engedett az ide látogatóknak a valódi dél-itáliai kisvárosok életébe. A vizek legendásan gazdag élővilágát pedig nemcsak a merülni kívánó búvárok, de a helyi halászok és szakácsok is szinte egész évben élvezhették. A mesés szigetet azonban manapság már ritkán találjuk meg az utazási irodák katalógusaiban. Afrika közelsége ugyanis nem csak jó időt és szép halakat jelent.
Becsült adatok alapján a tavalyi arab tavasz idején néhány hónap leforgása alatt közel hatvanezer tunéziai, líbiai, szomáliai és eritreai emigráns érkezett a 800 fő befogadására képes menekültközpontba. Az embertömeg akkor elképesztő zsúfoltságban, szálláshely, élelem és ivóvíz nélkül, gyakran a földön kucorogva várt napokat, olykor heteket a továbbszállításra. Legtöbbjüket végül átmenetileg a közeli szigeteken vagy Rómában helyezték el, egy részüket pedig visszatoloncolták hazájukba. Addigra azonban Lampedusa már romokban hevert.
A helyzet nem sokat javult
A krízist ugyanis nemcsak a menekültek, de az itt élő majd ötezer helyi lakos is alaposan megszenvedte. Bár hősies kitartásukat a kormány több ízben is elismerte, illetve még adókedvezményeket is kilátásba helyeztek a számukra, valójában sokan teljes megélhetésüket vesztették el a történtek miatt. Míg például a halászok a csordulásig telt kikötők és rendkívüli hajóforgalom miatt szenvedtek kárt, addig a gazdálkodókat a vízhiány, a turizmusból élőket pedig a sziget rossz híre sodorta veszélybe. A helyzet pedig azóta sem javult sokat.
Sőt, Damiano Sferlazzo polgármester-helyettes elmondása szerint bizonyos értelemben tovább romlott. Bár az akkori menekültek nagy része munka és lehetőségek hiányában már távozott, azóta is egyre újabb és újabb csónakok érkeznek a szigetre. Ráadásul a menekültközpontot – amelyet tavaly augusztusban a rendőrökkel összecsapó tunéziaiak gyújtottak fel – a mai napig nem sikerült újjáépíteni, így jelenleg alig 300 főt tudnak benne megfelelően elszállásolni. Lampedusa pedig teljesen kiszolgáltatottá vált: az emigránsokon kívül a határőrök, a rendőrök és az aktivisták ellátása sem megoldott. Ivóvizet Szicíliából kénytelenek hozatni, de élelemből és gyógyszerből is hiány van. A vállalkozások újraindítására, új kórház és reptér építésére pedig aligha marad pénz, amíg a sziget marad az Afrikából érkezők első állomása.
