„Ha Mr. Ryan tervei megvalósulnak, a kormányzat nem lesz ott, amikor az embereknek a leginkább szüksége lenne rá” – írja a The New York Times szerkesztőségi cikke. Amerika vezető napilapja hosszan sorolja, kinek fordulna rosszabbra a sora a republikánus költségvetési guru megválasztásával: a továbbképzést igénylő munkanélkülieknek, a nehéz helyzetű diákoknak, a kevésbé vagyonos nyugdíjasoknak – egyszóval a kisembereknek, akiket a Ryan-féle elvonások 60 százaléka érintene. A republikánus reform olyan brutális, hogy néhány hónapja még az egyébként inkább jobbra húzó katolikus püspöki konferencia is felemelte ellene a szavát, mutat rá a lap. Az igazán „embertelen” azonban az, hogy mindezt a vagyonosokat és a nagyvállalatokat előnyben részesítő adózási szabályzat kísérné. Romney, aki eddig nem sokat árult el terveiről, Ryan kiválasztásával most utolsó lehetőségét is eljátszotta arra, hogy humánus kormányzást lehessen róla feltételezni.
Homlokegyenest másként vélekedik a National Review és a The Washington Post konzervatív bloggere, Jennifer Rubin. Mindkét cikk dicséri Romneyt, amiért nem a könnyebb utat választotta. „Megtehette volna, hogy egyszerűen hátradől, és valamiféle homályos Obama-ellenes platformra helyezkedve abban bízik, hogy az elnök népszerűtlensége majd bejuttatja a Fehér Házba” – írja a Review. A republikánus jelölt ehelyett „bátor döntést hozott”, és bebizonyította Amerikának, hogy pontos elképzelései vannak a jövőt illetően, és hogy azokat akár ellentmondásos választások révén is hajlandó keresztülvinni. A konzervatívok azt remélik, hogy Ryan életet lehel majd az eddig kicsit döcögő Romney-kampányba, katolikus háttere révén morális érveket helyez a baloldal populizmusának útjába, egyszerű származása pedig emberarcúbbá teszi multimilliomos főnökét is. „A gond csak az, hogy mindezt gyorsan kell elérnie, mielőtt a baloldali sárdobáló hadjárat teljesen befeketíti” – hívja fel a figyelmet a veszélyre Rubin.
Független stratégák némileg értetlenül állnak a döntés előtt. Ruth Marcus, a The Washington Post elemzője szintén bátor választásnak tartja Ryan jelölését, olyannak, mely a homályos sárdobálás helyett a konkrétumokra tereli a közbeszédet. Marcus szerint azonban ez inkább rontja Romney esélyeit, hiszen Obama saját kudarcai és a gazdaság pocsék állapota helyett Ryan könnyen félreértelmezhető és riogatásra kiválóan alkalmas reformterveire koncentrálhat. „Obama megkapta, amire vágyott: egy nagyságrendekkel nagyobb céltáblát” – fogalmaz a The New York Times elemzése.
