Iszlámellenes film: folytatódnak a tiltakozó akciók

Egy tüntető életét vesztette és két másik megsebesült hétfőn rendőrökkel vívott tűzharcban Pakisztán északnyugati részén.

Az afgán határ menti törzsi területen történt összetűzésben a források szerint mintegy 800 tüntető gyűlt össze, s a tiltakozók felgyújtottak egy rendőrőrsöt is. A pakisztáni legfelsőbb bíróság döntése alapján az illetékes hatóság hétfőn zárolt a Youtube-on terjedő iszlámellenes filmhez vezető 753 linket. A kormány hangsúlyozta, hogy nem a népszerű YouTube és Facebook egészét blokkolják, csak az iszlámellenes tartalmakat.

A legnépesebb muzulmán országot, Indonéziát is elérte a – The Innocence of Muslims (A muzulmánok ártatlansága) című – film miatti tiltakozó hullám. Susilo Bambang Yudhoyono államfő bírálta a muzulmánokra nézve sértőnek ítélt videót. „Ha ilyesmit hagynak továbbterjedni, az világszerte konfliktust robbanthat ki” – mondta hétfőn az elnök.

Molotov-koktélok az iszlámellenes film miatt

A fővárosban, Jakartában tüntetők amerikai zászlókat és autógumikat gyújtottak fel, kövekkel és Molotov-koktélokkal dobálták meg az amerikai nagykövetséget. A rendőrség könnygázt vetett be ellenük, és két hangadót őrizetbe vett. A követség előzőleg reggel figyelmeztető üzenetben fordult az amerikai állampolgárokhoz, miszerint körülbelül ezer tüntető fog várhatóan összegyűlni a képviselet előtt.

A jemeni fővárosban diákok százai tüntettek a Szanaái Egyetemnél, követelve az amerikai nagykövet kiutasítását és az amerikai termékek bojkottját, így tiltakozva a film ellen. A demonstráció erőszak nélkül ért véget, ellentétben a múlt csütörtökivel, amelynek négy halottja volt. A tüntetők hétfőn közleményben utasították vissza amerikai tengerészgyalogosok jelenlétét Jemenben, akiket a nagykövetség védelmére vezényeltek oda.

Hosszú az út a demokráciáig

Nem szabad túlértékelni az „arab tavasz” jelentőségét – véli Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter, aki szerint az iszlámellenes amerikai film elleni tiltakozás azt mutatja, hogy hosszú út vezet a demokráciáig az arab világban. Henry Kissinger a Die Welt és a Bild című német lapban hétfőn megjelent interjúban kifejtette: az Egyesült Államokat azért gyűlölik az arab világban, mert Amerika „a Nyugat metaforája”. A washingtoni diplomáciának ezzel együtt kell élnie, hiszen nem lehet a külpolitika célja az, hogy az országot „szeressék” külföldön.

A külpolitika célja az együttműködés, amelynek azonban a kölcsönösségen kell alapulnia. Barack Obama amerikai elnök kezet nyújtott az arab világnak, és az előző elnök, George W. Bush sem tartotta az Egyesült Államok ellenségeinek az arab országokat. A „muzulmánoknál viszont pillanatnyilag hiányzik a kölcsönösség” – mondta Kissinger. Hozzátette: „nem szabad elfelejteni, hogy a nyugati világban nem tört ki felkelés az iszlám ellen, és mi nem mondjuk, hogy ki kell rekeszteni a muzulmán vallást”.

A jó kapcsolat nincs kizárva

Arra a kérdésre válaszolva, hogy az Innocence of Muslims című, amerikai amatőr film miatt kirobbant erőszakos tiltakozás az „arab tavasz” néven ismert szabadságmozgalmak végét jelenti-e, Kissinger elmondta: mindig is nagyobb távolságtartással szemlélte az „arab tavaszt”, mint a nyugati sajtó. „A forradalmak története azt mutatja, hogy a legritkább esetben lesznek azok az új urak, akik elkezdik a forradalmat” – mondta. Egyiptomban például a választók 75 százaléka a Muzulmán Testvériség nevű iszlám szervezetre vagy radikális iszlamista pártokra szavazott, az pedig „szinte teljesen lehetetlen, hogy demokratikus párttá alakuljanak olyan politikai tömörülések, amelyek mindenek fölé helyezik a saríát”, az iszlám vallásjogot – fejtette ki.

Mindez azonban „nem azt jelenti, hogy az Egyesült Államok nem lehet jó kapcsolatban Egyiptommal”, hiszen mindkét országnak fűződnek érdekei a jó viszonyhoz, „viszont nem feltétlenül tartozunk ugyanahhoz az értékközösséghez” – mondta a Németországban született volt amerikai külügyminiszter.

Henry Kissinger 1973 és 1977 között, Richard Nixon és Gerald Ford elnöksége idején volt az amerikai diplomácia vezetője. Az úgynevezett reálpolitika és az enyhülés politikájának képviselőjeként sokat tett az amerikai–szovjet és az amerikai–kínai viszony normalizálásáért. 1973-ban Nobel-békedíjjal tüntették ki a vietnami háború befejezéséért tett erőfeszítései elismeréseként.