„Még csak a hét legjobb beszéde sem volt”

Az amerikai média nem volt elragadtatva Barack Obama charlotte-i beszédétől.

2008 változással és reménnyel terhes hangulata végleg elmúlt, az elnök szónoklata most nem szárnyalt az egekbe, hanem épp ellenkezőleg, megmaradt a földön. „Nem azért választottak meg, hogy olyan dolgokat mondjak, amik tetszenek önöknek – fogalmazott. – Azért lettem elnök, hogy igazat beszéljek”. A média szerint azonban Obama is a korábban Mitt Romney és Paul Ryan által alkalmazott módszerhez nyúlt: folyton „kemény döntésekről” és „nehéz feladatokról” beszélt, a „konkrétumok azonban ezúttal is elmaradtak”, ahogy a The Washington Post szerkesztőségi cikke fogalmaz. Az államadósság kérdésében például 4 billió dolláros csökkentő programot ígért az elnök, ezzel együtt pedig 1 millió új munkahelyet, jobban felszerelt iskolákat, alacsonyabb létszámú osztályokat, kedvezőbb diákhitelt és jobb infrastruktúrát. Szóba került a Medicare megmentése, a globális felmelegedés visszaszorítása, a melegek jogainak védelme.

Nagyszabású tervekben, magasztos célokban tehát nem volt hiány - arról azonban nem szólt Obama, hogyan szeretné őket elérni. „Barack Obama ezúttal is vonzó, lelkesítő képet festett az általa vezetett ország jövőjéről. Az azonban már több mint frusztráló, hogy a látomás mögött továbbra sincs semmiféle kézzelfogható” – írja a Post. „Úgy látszik, mára munkahelyi elvárás, hogy egy politikus tökéletesen tudjon lavírozni a és a között – jegyzi meg a Bloomberg. – Obama nem szárnyalt, mint 2008-ban. Ez még csak a hét legjobb beszéde sem volt”. „Ha megnyeri a választást, azt biztos nem a tegnap estének köszönheti” – írja a National Review. Úgy tűnik, a nagyok közül egyedül a The New York Timest tudta fellelkesíteni az elnök előadása. A befolyásos liberális napilap szerkesztőségi cikke szerint Obama ezúttal is „megfelelt a magas elvárásoknak”.

Obamának helyes elképzelései vannak az igazságosságról (magasabb adók a gazdagoknak), a gazdaságról (beruházások a fiskális szigor helyett) és az állam szerepéről is (segít az elesetteknek, alapot biztosít a többieknek), állítja a cikk.

A lap elismeri, hogy az első négy év nem ment simán, ezt azonban egyrészt az óriási elvárásoknak, másrészt pedig a republikánusok „engesztelhetetlen, részben az elnök bőrszíne által motivált” gyűlöletének tudja be. Obama azonban megtanulta a leckét, elvesztette ártatlanságát, és bebizonyította, hogy megérdemli a második esélyt.

(The New York Times, Nytimes.com; The Washington Post, Washingtonpost.com; Bloomberg News, Bloomberg.com; National Review, Nationalreview.com)