Azóta, hogy Szíria lelőtt egy török repülőgépet június végén, rendkívül feszültté vált a szomszédos országok viszonya. Többen már háborút vizionálnak azt követően, hogy egy határközeli török falura szíriai gránátok hullottak, a válaszcsapásban pedig török katonák estek el. A szombati szíriai bombázást követően a török miniszterelnök figyelmeztette szír kollégáját, hogy minden provokációt meg fognak torolni. A két ország mozgósította határ menti egységeit, amelyek ugrásra készen várakoznak.
„Egyelőre mindenki úgy véli, hogy nem fog háború kitörni. A törökök egyértelműen el akarják kerülni a konfliktus eszkalálódását”. A határ menti gránáteső kapcsán N. Rózsa Erzsébet, a Magyar Külügyi Intézet igazgatója egyéni akciót vél a háttérben, külföldi kollégái legalábbis ezt az irányt sejtik. A támadásról feltehetőleg Aszad elnököt sem értesítették előzőleg. Ennek magyarázata az lehet, hogy Szíriának – Törökországhoz hasonlóan – jelen helyzetben semmiféle érdeke nem fűződik a fegyveres összecsapáshoz szomszédjával. Persze, ahogy a most zajló közel-keleti események többségének, úgy a szír-török összecsapásoknak is lehet más magyarázata. Ilyen például a Szíriában központi támogatással megalakuló „kurdisztáni állam”, de okot adhatnak a támadásra a Törökországban korábban menedékre lelő szíriai ellenzékiek is, akik előtt immár lezárták a határt. „A nemzetközi sajtó és az elemzők sem ismerik behatóan a fegyveres konfliktus okait, nincs is rá egyelőre reálisnak tűnő magyarázat” – rögzítette az mno.hu számára N. Rózsa Erzsébet hétfői budapesti előadását követően.
„Egy városa sincs” a szíriai felkelőknek
A polgárháború immár 18-19 hónapja zajlik, de Líbiával ellentétben Szíriában nincs olyan összefüggő terület, amelyet a felkelők birtokba tudtak volna venni. Ez a legfőbb oka annak, hogy az Aszad-ellenes erők képtelenek olyan nagyszabású offenzívát indítani, mint korábban líbiai társaik. Meglepő tény, hogy a szíriai hadseregnek csupán mintegy húsz százaléka harcol a lázadók ellen, a többieket ki sem vezényelték a laktanyából. „A városoknak, ahol a felkelők csapatai jelen vannak, maximum egyes kerületeit tartja ellenőrzése alatt az ellenzék. Az ország különböző pontjain, teljesen szét vannak szórva az egységeik, kizárt dolog, hogy ilyen helyzetben általános támadást tudjanak indítani” – hangsúlyozza az MKI koordinációs igazgatója.
A harcok elhúzódása minden kétséget kizáróan az Aszad-rezsimet erősíti, mert a lakosságnak egyre inkább elege van a fegyverropogásból. A rezsim túlélését vetíti előre az is, hogy a társadalom középső rétegét adóknak, a vállalkozóknak, kereskedőknek a piaca folyamatosan veszélyben van, gazdaságilag ellehetetlenülnek ezek az emberek.
Bárhogy is alakulnak a harcok, egyáltalán nem biztos, hogy egy Aszad bukása után felálló rezsim teljes fordulatot hajtana végre politikájában, mert így konfliktusba keveredhetne Iránnal. A perzsa állam ugyanis továbbra is gyümölcsöző kapcsolatot ápol a Libanonban működő Hezbollah terrorszervezettel, melynek célja csapást mérni Izraelre. Azok a stratégiai útvonalak, melyeken keresztül Irán utánpótlást tud juttatni Szíriába, innen pedig el tudja látni a libanoni Hezbollahot Észak-Irakon át húzódnak. Így ez a vonal fenn kell, hogy maradjon Irán számára, ehhez pedig a szíriai kormánnyal való jó viszony megtartása szükséges.
Van győztese is a háborúnak
Hogy van-e nyertese a szíriai helyzetnek? Bizony akadnak, ők a kurdok – így a szakértő. De facto ugyanis egyre inkább úgy tűnik, hogy megszülethet a régen várt autonómiájuk. Jogilag nem fognak enklávét képezni, de a kívánt szuverenitás szintjét lassan elérik. Az ország mintegy 30 százalékát kitevő többi kisebbség viszont veszít a polgárháborúval. A politikai elit – így az elnökséget adó Aszad-család is alavita gyökerekkel bír, a szunnita többség, illetve a többi kisebbség most elérkezettnek látja az időt, hogy kezébe vegye az ország irányítását, és lesújtson az elnyomónak tartott politikai rétegre. N. Rózsa Erzsébet egy amerikai elemző kijelentését vette kölcsön, amikor úgy fogalmazott: a szíriai arab tavasz valószínűleg szunnita vérbosszút fog jelenteni. Az alavita kisebbség mellett fenyegető jelszavak hangzanak el a keresztényekkel szemben is, akiket adott esetben akár le is mészárolnak a szunnita felkelők.
Ígérik, nem készül atombomba
A Közel-Kelet jelenleg másik legsúlyosabb problémája az iráni nukleáris fejlesztés mentén éleződő feszültség. Az USA és az Európai Unió idén bekeményített, és húsbavágó gazdasági szankciókkal próbálja megtörni Ahmadinezsád ellenállását. Az iráni elnök és a legfőbb vallási vezető rendületlenül hangsúlyozza: a fejlesztés békés célú, nem az atombombát próbálják összeállítani. Izrael, az Egyesült Államok és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség viszont attól retteg, hogy ha Irán 80 százalék fölé tudná dúsítani uránját, képes lenne akár atombombát is készíteni.
Iránnak 2-4 hónapra lehet szüksége ahhoz, hogy egy nukleáris robbanótöltethez elegendő, fegyvertisztaságú uránt állítson elő – állította egy hétfőn megjelentetett jelentésében egy amerikai biztonsági kutatóintézet. A Tudományos és Nemzetközi Biztonsági Intézet (ISIS) ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy az iszlám köztársaságnak egy működőképes robbanótöltet előállításához további és hosszabb időt igénylő „műszaki kihívásokkal" kell szembenéznie. Az ISIS nem foglalt állást azzal kapcsolatban, hogy Teherán rászánta-e magát arra, hogy nukleáris fegyver birtokába jusson, ugyanakkor azt állította, hogy Irán az alacsony dúsítottságú uránkészleteiből 2-4 hónap múlva képes lesz előállítani egy robbanótöltethez szükséges 25 kilogramm fegyvertisztaságú izotópot.
„Iránnak nem áll érdekében, hogy 80 százalék fölé dúsítsa az uránt” – rögzítette az MKI kutatója. Elmondta, a perzsa államnak az az érdeke, hogy technológiailag az utolsó lépést is megtegye, elegendő fűtőanyaga legyen, egyszóval képes legyen elkészíteni akár egy atombombát is, de megálljon a küszöbön. Soha nem hajtottak végre ugyanis ennyi ellenőrzést, és nem alkalmaztak olyan súlyos szankciókat egy ilyen kényes ügyben, mint Irán ellen. Még Irakban sem volt ilyen keménykezű a NAÜ. „Irán pontosan tudja, hogy ha átlépi a küszöböt, onnantól már a kínaiak, az oroszok és senki nem fog üzletelni vele. Neki tehát semmilyen módon nem érdeke, hogy átlépje a határt. A legfőbb vallási vezető, Ali Hamenei ajatollah ezt idén kétszer is megerősítette hivatalosan nagy nyilvánosság előtt.”
Annyi bizonyos, hogy a teheráni reaktort 20 százalékra dúsított uránnal fűtik, és orvosi izotópokat gyártanak benne. Ezekkel évente 800 ezer rákos beteget kezelnek. A munkát a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőrei árgus szemmel figyelik. Irán azt is jelezte a NAÜ-nek, amikor kifogyott a 20 százalékos uránkészletből, és szeretett volna vásárolni, hogy folytathassa az orvosi célú fejlesztést. Az ügynökség azonban nem adott el több uránt az Ahmadinezsád-rezsimnek, így az a döntés született, hogy maguk állítják elő azt, innentől kezdett feszültté válni a viszonyt.
Érdekes csekélység, hogy a teheráni reaktort az USA adta el Iránnak még 1967-ben, és akkor még jóval magasabbra dúsított uránnal fűtötték. 1993 után megszűnt ez a probléma, mert az amerikaiak már csak olyan reaktorokat adtak el külföldre, melyekben nem lehet 20 százalék feletti uránt dúsítani. Nukleáris fűtőelemeket ugyanakkor, melyek gyártásából világhatalommá kíván válni az ország, csupán idén kezdtek el gyártani. A munkát a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőrei árgus szemmel figyelik. Hiába azonban a totális kontroll, már kitűzték annak a találkozónak az időpontját (december közepe, Helsinki) amely a Közel-Kelet nukleáris demilitarizált övezetté alakításáról szólna. Kérdés, egyáltalán sor kerül-e a megbeszélésre.
Ázsia életben tartja Iránt
Az említett gazdasági szankciók, az iráni olajembargó, a perzsa cégek számláinak tengerentúli és európai befagyasztása ezidáig nem ért célt. Kína például tavaly és idén is eljátszotta, hogy – a szankciók alapján cselekedve – felére csökkentette az iráni olajfelvásárlást, majd év végéig csendben visszakapaszkodott a korábbi szintre – fogalmaz a Külügyi Intézet igazgatója. Dél-Korea, Japán, és más ázsiai országok továbbra is vásárolják az iráni olajat, így hiába esett a riál az elmúlt másfél évben mintegy 100 százalékkal, a gazdasági mutatók mégsem rosszak. Mahmúd Ahmadinezsád nemrég úgy nyilatkozott, az ország elérte a szankciók előtti olajexportszintet. Úgy fest, a rezsim külső forrásai még mindig nem apadtak el, óriásiak a tartalékok, saját állításaik szerint 5 évig ki tudnának tartani a szankciók megmaradása esetén.
„A lakosságon ugyanakkor a valuta elértéktelenedése, az élelmiszerárak egekbe szökése miatt a depresszió jelei látszódnak – véli N. Rózsa Erzsébet. – Komoly problémákkal küzdenek, főként a szegényebb réteg, akiknek most még nehezebb a helyzete. Az életszínvonal mindenképpen rosszabb lesz, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt, ennek ellenére úgy gondolom, hogy az iráni vezetés képes lesz kezelni a gondokat” – tette hozzá. Mivel nincs olyan ellenzéki erő, amely képes lenne összefogni az elégedetleneket, nincs esély társadalmi robbanásra Iránban. Akik mégis felléptek a rendszer ellen, azok azóta már házi őrizetben vagy börtönben vannak.
