A toryk birminghami konferenciája előtt a sajtó arról cikkezett, hogy a miniszterelnöknek óriási szüksége van egy jó beszédre, ha vissza akarja nyerni népszerűségét és pártja bizalmát – az elmúlt évek során ugyanis mind a kettőből sokat veszített. Cameron megfelelő komolysággal állt a feladathoz: szinte humormentes beszédében megvédte kormánya tevékenységét, és megígérte, pártja mindenkin segíteni fog, aki hajlandó keményen dolgozni a sikerért.
„Tudom, sokan azt kérdezik magukban, működik-e a tervünk. Megmondom önöknek az igazat: a kár nagyobb volt, mint gondoltuk, ezért a javuláshoz vezető út is hosszabb lesz” – ismerte be. A miniszterelnök további nehéz időkről beszélt, a britek pedig értették a célzást: a pénzügyminiszter néhány napja újabb tízmilliárdos megszorító csomagot jelentett be, a helyreállás feltételezett kezdetét pedig 2017-re tolta. Cameron szerint ugyanakkor a helyzet így is jobb, mint amikor a konzervatívok átvették a hatalmat. „A nehézségek ellenére elindultunk kifelé a gödörből. A világ ismét brit termékeket vásárol, az elmúlt két évben pedig egymillió munkahelyet hoztunk létre – többet, mint a Munkáspárt tíz év alatt” – magyarázta.
„Ez azonban még közel sem elég: a nagy változások korát éljük, amikor a nemzetek vagy úsznak az árral, vagy elsüllyednek” – fogalmazott a miniszterelnök. Nagy-Britanniát ezért újra versenyképessé kell tenni, ehhez pedig le kell számolni a „három nagy gonosszal”: a méltánytalansággal, az igazságtalansággal és a bürokráciával. Cameron példaként az építészeti előírásokat említette, melyek szigora szerinte sok brit lakáshoz jutását meggátolja. „Keményen dolgozó emberek ülnek szüleik házában, és saját otthonra vágynak – hiába. Tennünk kell valamit. Ha fenn akarunk maradni, le kell számolnunk a bürokrácia fojtó szorításával, mégpedig egyszer és mindenkorra.”
A kemény munka egyfajta vezérfonalként futott végig a konzervatív politikus beszédén. Cameron úgy fogalmazott, egy törekvő nemzet miniszterelnöke szeretne lenni. „Azok mögött állunk, akik előre akarnak jutni az életben, akik teszik a dolgukat, akik a sikerért akár kockázatot is vállalnak. Azokat a fiatalokat támogatjuk, akik jó fizetésről, kocsiról, saját lakásról álmodoznak, és hajlandóak keményen megdolgozni érte” – szögezte le. A brit konzervatívok egyik legnagyobb problémája, hogy a választók komoly hányada a gazdagok érdekeit védő „úri ficsúrok” pártjaként tekint rájuk. Az elképzelést erősíti, hogy Cameron és több közeli kollégája is Etonban, a szigetország egyik legexkluzívabb iskolájában tanult. A miniszterelnök azonban nem kért bocsánatot kivételes helyzetéért, sőt: „Igen, remek iskolában tanulhattam – és szeretném, ha ezt minden brit gyerek elmondhatná magáról. Nem azért vagyunk kormányon, hogy megvédjük a kiváltságokat, azért dolgozunk, hogy mindenki részesülhessen bennük.”
Természetesen Boris Johnson, London sokat emlegetett polgármestere is tiszteletét tette a konferencián. A konzervatív politikus népszerűségét emlegetni már-már közhely, az azonban nem, hogy a birminghami állomásra érkező polgármestert több száz konzervatív rajongó üdvözölte „Bo-ris, Bo-ris”-t skandálva – ilyen fogadtatásban egyetlen más tory sem részesült.
Kongresszusi beszédében dicsérően emlegette a miniszterelnök tevékenységét, az utána tartott sajtótájékoztatón azonban kritizálta a kormányt, amiért nem tesz semmit a magas adók ellen. „Boris” azt is elmondta – immár sokadszor –, hogy a híresztelések ellenére nem törekszik Cameron helyére, távlati ambícióiról viszont homályosan nyilatkozott. „Három év nagy idő a politikában – fogalmazott polgármesteri mandátuma lejárta utáni tevékenységéről. – Fogalmam sincs, mit fogok csinálni.”
