Egy vörös herceg és egy jogász veheti át Kína ügyeit

Az amerikai elnökválasztás árnyékában a világ második leghatalmasabb államában is eldől, hogy a szabadelvűség vagy a hagyománytisztelet tör utat magának.

Gabay Balázs
2012. 11. 08. 9:10
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Bár médiaháborúnak túlzás lenne nevezni, figyelemreméltó, hogy ezekben a napokban a világ két leghatalmasabb állama, az Egyesült Államok és Kína politikai küzdelmeit ölelte körül a glóbusz majd összes médiacsápja. Barack Obama győzelmét – legalábbis az előzetes felmérések szerint – a kínaiak többsége boldogan fogadta, és immár mindenki egyetlen eseményre összepontosít, a Kínai Kommunista Párt (KKP) november 8-án kezdődött XVIII. kongresszusára. A China Daily immár külön blokkban foglalkozik a négynapos eseménnyel. A Hszinhua hírügynökség speciális tudósításokkal jelentkezik, melyekből az érdeklődők többek között arról is értesülhetnek, hogy a delegáltak átlagéletkora 52 év, a résztvevők között pedig 169 munkás is helyet foglal.

Számháború

A 2007-es kongresszushoz képest megváltozott a delegáltak összetétele az idei gyűlésen. A 2270 küldött majd 70 százaléka kerül majd ki a vezető hivatalnokok közül, ami enyhe csökkenést mutat az öt évvel ezelőtti állapotokhoz képest. A maradék 30 százalékot a pártalapszervezetek által választott képviselők teszik ki, ők viszont most többen lesznek, mint az előző kongresszuson. A résztvevők több mint 7 százaléka a munkásosztályt képviseli, ami több mint triplája a 2007-es képviseleti aránynak. Vezető pozícióban dolgozó kínai politikust nagyítóval is alig lehet találni 60 éves kor alatt, így nem meglepő, hogy a kongresszusi képviselők alig 5 százaléka fiatalabb 35 évesnél.

A KKP mintegy 370 tagot tömörítő Központi Bizottsága a hírek szerint földindulásszerű változások kapujában áll. A felső vezetést a szűkebb Politikai Bizottság, annak is a kínai politika irányának legnagyobb befolyású kormányosai adják. Ők az Állandó Bizottság. Az már korábban eldőlt, hogy a pártfőtitkár-államfői pozíciót szinte bizonyosan Hszi Csin-ping veszi át Hu Csin-taótól, a kormányfői székben pedig minden valószínűség szerint Li Ko-csiang váltja Ven Csia-paót. A két várományos a Mao Ce-tungtól számított ötödik politikusi generációhoz tartozik. A politikai eliten belüli legitimációjuk várhatóan nem lesz ugyanaz, mint a Hu Csin-tao-féle csoportnak, hiszen őket már nem a nagy előd, Teng Hsziao-ping indította el a pályán.

A legnagyobb kérdések talán nem is a legfőbb posztok elosztása kapcsán merülnek fel, hanem a háttérben dúló hatalmi harcok miatt. A küzdelem kiélezettségét és a tét nagyságát jelzi, hogy a hagyományosan októberben tartott tisztújító kongresszust ezúttal novemberre halasztották, hivatalos indoklás eleddig nem látott napvilágot. A Po Hszi-laj leváltása indította lavina mindenesetre nyomós oknak tűnik. Csungcsing város neomaoista húrokat pengető párttitkára egyfelől komoly médiakampányt indított a baloldali értékek megőrzése mellett, de harcolt 30 milliós városának maffiózóival is, ami a hírek szerint a bukásához vezetett. Más jól értesültek ezzel szemben azt állítják, a párttitkár karrierjét nagyívű politikai ambíciói, az állandó bizottsági tagságot hajszoló vágy törte ketté. Esete jól mutatja, hogy Kínában a legnagyobb megbecsülésnek örvendő politikusok sem törhetnek magasra, ha letérnek az előírt pályáról.

„Po ügye nem egyedi. Nemrégiben az Egyesült Államokban kelt szárnyra az a hír, hogy Ven Csia-pao családja hatalmas titkolt vagyonnal bír. Elképzelhető, hogy valamelyik ellenlábasa szivárogtatta ki az információt, mert Ven ugyan távozik, de a protezsáltjai maradnak, akiket a távozó miniszterelnök ügye kellemetlen helyzetbe hozhat” – folytatja a sort Salát Gergely. Az ELTE tanára több példán keresztül szemléltette, milyen bel-és külpolitikai botrányok vezettek odáig, hogy a politikusi sorsokról döntő kongresszust végül hetekkel elhalasszák.

A „populisták” és az „elitisták” küzdelméről szólhat a kongresszus

Az egymással versengő hatalmi csoportok közül három nagyobbat szoktak kiemelni az elemzők: a reformereket, a kishercegeket, vagy más néven a dinasztikus úton a kommunista pártban felemelkedő vörös hercegeket, és a keményvonalas konzervatívokat. Salát Gergely szerint nem feltétlenül érdemes kizárólag e felosztás mentén gondolkozni. Véleménye szerint bár nem lehet tökéletesen körülhatárolni egyik csoportosulást sem, de itt inkább a „populisták” és az „elitisták” küzdelméről van szó. Utóbbiak a további liberalizációban, a bürokratikus akadályok lebontásában, a GDP-növekedés felgyorsításában hisznek. A populisták ezzel szemben azt vallják, hogy Kína csak akkor lehet igazi nagyhatalom, ha minden lakosa a saját bőrén érzékeli a gazdasági fejlődést. Az ő céljuk a szociális rendszer, az oktatás kiterjesztése, az egészségügyi ellátás biztosítása a széles népréteg számára. A frakciók politikai szinten egyelőre nem kerekednek a másik fölé, nincsenek köztük éles nézetkülönbségek, mindkettő a reformok továbbvitelében gondolkodik, csak különböző megoldások mentén. A leköszönő Hu Csin-taót inkább a populisták, Hszi Csin-pinget pedig többnyire az elitisták közé sorolják, míg a leendő miniszternök, Li Ko-csiang populista.

Populista nézetek ide, elitista ideológia oda, a csütörtökön kezdődő kongresszus nem csupán a KKP Központi, de a Politikai Bizottság Állandó Bizottsága tagjainak körét is átszabhatja. A korábban kilenc, 2012-től valószínűleg hét fővel működő legfőbb döntéshozó testületbe az eddig is tag Hszi és Li mellett csupa új arc kerül, akik a Teng Hsziao-ping teremtette hagyománytól némiképp elszakadva új színt hozhatnak a kormányzásba. A néhány évtizeden belül elkerülhetetlenül a világ legnagyobb gazdaságává avanzsáló Kína, no meg a földkerekség többi nagyhatalma kíváncsian várja, milyen irányban halad tovább az ország egy Mao-bíráló vörös herceg és egy liberális jogász vezetése alatt.

Láthatatlan ellenzék

Kínában a nyolc nem kommunista ellenzéki pártnak összesen mintegy 670 ezer tagja van, ami a Kínai Kommunista Párt (KKP) több mint 80 millió tagjának az egy százalékát sem teszi ki. Legnagyobb közülük az 1941-ben alapított Kínai Demokratikus Liga 180 ezer taggal, valamint a 100-100 ezer tagot számláló, 1944-ben alapított Csiuszan Társaság és az 1945-ben alapított Demokráciapárti Szövetség. Az ellenzéki pártok központi bizottságainak vezetői a kínai törvényhozás állandó bizottságának alelnökei között kapnak helyet, és a kormányzati szervek gazdasági, politikai, kulturális bizottságaiban is képviselettel rendelkeznek. Kimondva, kimondatlanul a KKP felügyelete alatt működnek, a választási rendszerben például felsőbb vezetői támogatás nélkül jelöltjeik nem tudnának érvényesülni, jogi személyiséggel nem rendelkeznek. A valódi ellenzékként fellépni próbáló tömörülések megerősödését csírájában elfojtja a kommunista vezetés, tagjaikat felforgatás vagy illegális tevékenység vádjával perbe fogja és börtönbe záratja. Ez történt az elmúlt években az 1978-ban alapított Kínai Demokrata Párttal, a Kínai Újdemokrata Párttal és a liberális demokráciát hirdető Kínai Nemzetiségiek Egyesületével. (MTI)



Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.